Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Azért is titeket nagyon meg nem verne, Nem lenne az Isten igaz, hogyha elszenvedne. Semmit ennél többet ám nem mondhatának, A gyűlésből mindgyárt kitaszittatának, A kik a könyv alá kezekkel nem irának, Az ur jószágából nékik bucsut adának. Dicsőitek ezek fölszóval az Istent, Bizonyságul liivták az mennyet és földet, Hogy készek elmenni inkább mindenönnént, Hogy nem mint bevenni ezt az átkozott könyvét Ingyen, mert Istennek sokkal jobb engedni, Hogynem mint embernek ilyen kedvét tenni, És az idvességes tudományt eltitkolni, Végre is miatta osztán kétségben esni. Felséges Úristen titkoknak tudója, Sziveknek, veséknek vagy általlátója. A botránkozásnak látod nem vagyunk oka, A parancsolásnak is nem vagyunk indítója. Ez amit megmondott az Istennek Fia, Hogy oly botránkozás jön még e világra, Hogy a választottak, ha lehetséges volna, Kétségben esnének, tévelygésnek miatta. Matt Rá felelt arra is az Istennek fia, A botránkozásnak, hogy aki lesz oka, Jaj, mert el kelletik annak kárhoznia, Judással örökkén pokolban kínlódnia. Ezt, hogy Jeroboám hallá, megbusula, Mert az Amáziás már jobban fudalja, Az ajakát téltúl ugyan harapdogálja, Kik nem subscribáltak erősen búcsúztatja. Nagy sokan a hívek, akik a borjúnak Nem hajtottak térdet, eddig még a bálnak, Ezt hallván, Istenhez felfohászkodának, Átkozzák oly igen fejét a királynak. Csak egy óráig is Isten ne éltessed, E fejében inkább megverd, elveszessed, Hogyha meg nem térend, ezent megbüntessed, Ugy légy igaz Isten, hogy el ne szenvedjed. Már akiket számkivetének, búcsúzának Sírva az országban tétova bujdosna k, Ha valahol szállást és helyt találnának, De ott az országban helyt nékik nem adának.