Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

ós keresztyén egyességtől (hagyom akárkinek Ítéletire) idegen

T haraggal és boszankodással forró választ ezen következendő ratiokkal enyhíti kegyelmed: Először, hogy közel 90 esztendőtől fogva, nálunknál tudósb emberek laboráltanak ebben, de véghez nem vihették. Ergo : mi sokkal inkább véghez nem vihetjük. Másodszor, mert kegyelmed semmi hasznát nem látja a mi synodusunkba való jöveteleteknek. Harmadszor, hogy a mi gyűlésünkben kegyelmetek jelen létének hasznos volta felől semmi reménység nem lehet, hanem még sokkal nagyobb tüze indíttatnék a gyülölségnek közöttünk. Végezetre hogyha én most azt merném írni, hogy házunkra jöttetek, mikor a bűi prédikátor adott a vissza vonásra okot Zvonarits uram maga mentése szerint, mit fognék mondani, ha közinkbe jönnétek ? Ezokáért sem Mihály uramnak, sem egyebeknek, kegyelmed meg nem engedi a közinkben való jövetelt, mert a synodus convocálásban kegyelmednek csak a maga atyafiaira vagyon gondja, a kívül valók maguk szükségeiért maguk vigyázzanak, ezt adiiciálja kegyelmed. Érti a kívánt választ kegyelmed. Értem valamennyire, de a választótelnek ós Írásnak authora nem találta az ón elmémet, hanem azt el kerülvén, ki tért a járt útból, talán nyomot akart veszteni, de kétség nélkül végre is ugyan azon útban kell jönni, ha Jéricoból Jeruzsálembe akar menni. Én azt ítéltem volt Mihály uramnak Írásához képest, hogy ugyan csak azért hurrogattatunk közönséggel ő kegyelmétől, azért küldi orrában a bűi prédikátortól az erre készített hegyes fegyverét, nevezet szerént Pathay Istvánnak, hogy csak moczanásunkat is várja ő kegyelme, mindjárt jelen leszen. A vitézek között ily szokás vagyon, hogy mikor egy végházbeli vitéz kopját küld a másiknak gyalázatos szóval, gyalázat ha föl nem veszi és elő nem áll. Ha pedig az, ki oda küldötte, hátra mász, dupla gyalázatot láttatik magára venni. Ehez képest (kegyelmed meg bocsásson édes István uram) majd nehezen kezdek arra szállani, hogy el higyjem, hogy kegyelmetek serio ágáljon, inkább hiszem azt, hogy kegyelmetek csak szót akart venni tőlünk, ha Mihály uram fenyegetése ellen, holott így ír ő kegyelme: Egész könyvet írhatnék be a ti török mag tudománytokkal, talán ad is Isten módot benne, kiváltképpen ha tovább börzönködtök ti kálvinisták (minket ért ezen nevezettel) hogy bővebben mutathatom meg ez után a juh öltözet alatt el rejtett tudománytokban való farkas