Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

méltatlan dologról kegyelmed ez után nem panaszolkodhatik. Ha pedig a kegyelmed attyafiai okot adnak, innét is mint eddig valami kedvük ellen való válaszuk esik, responsum non dictum putent. Hogy pedig kegyelmed a kegyelmetek synodussában cum protestatione hiyja Zvonarits Mihály uramat, és másokat is, a kiket magával el akarna vinni; ha meg engedhetném is azt, hogy elmenjenek, de nem látom sem elégedendő okát, sem jövendő hasznát oda menetelüknek. Vagyon közel kilenczven esztendeje, mitől fogva mind beszélgetnek erről a controversiáról, mi nálunknál sok grádicscsal nagyobb, értelmesb, ós tudósb emberek. De mit végeztének ? Luther, Philippus, Zvinglius, Oecolampadius össze ménének Marburgba, de le nem csöndesíthetik, sem el nem olthaták ezt az egyenetlenségnek tüzét, hanem inkább attól az időtől fogva sokképpen nagyobb gyűlölséggel lőnek egymáshoz. Monpelgartban össze mene Béza, Jacobus Andróval egynehány napig beszélgetőnek, de ezek sem vitték véghez az áldott és kedves egyességet. Micsoda reménység lehetne a kegyelmed synodussában való beszélgetésről? Tudom bizony, hogy sokkal nagyobb gyülölségnek tüze indíttatnék ennél is ki most uralkodik. Tegyétek Atyámfiai ti is a ti dolgotokat, mi is azon sörénkedünk miképpen a pásztorok fejedelme előtt, a mi édes Jézusunk előtt kedvet találjunk. El választja ennek eljövetele a köztünk való controversiat, ha most mikor minden .okot a vissza vonásra a bűi prédikátor adott, ki ellen Zvonarits Mihály uram magát mentette, azt meri kegyelmed irni, hogy házatokra mentünk, mit nem mondana mind kegyelmed s mind más, ha synodustokba is rátok küldenék ? En sem Zvonarits Mihály uramnak, sem másnak nem adok a kegyelmed kívánsága betöltésére való szabadságot, hanem ha mindazonáltal kegyelmetek ugyan nem akar egyebet, énis superintendensnek tartom magamat Isten rendeléséből az enyimek között, a több seniorokkal együtt minden esztendőn generalis synodust convocalok, és azt nem titkon, hanem nyilván cselekeszem, az én synodusom helyének ajtaja is, minden békességgel és tisztességgel jövőknek nyitva vagyon. Ha valakinek mivelünk valami beszélgetése vagyon, csak jöjjön illendő emberséggel, meg találja, ha ól addig és egéssége leszen Zvonarits Mihály uramat is, s talál másokat is, kikkel beszélgethessen. De énnekem a synodus convocalásában csak a magam attyafiaira vagyon gondom, a kivül valók maguk szükségeiért maguk vigyázzanak. Érti a kivánt választ kegyelmed, isten, szent neve dicsősségére éltesse kegyelmedet s mind-