Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

labecularum illarum, quas famae et religioni nostrae adspergere non dubitavit, nos reos perageret, convinceret omnino genus improperii et supplicii (si id in effectum perducere valeret) ultro subituros. Conscripsit ergo ipse dominus superintendens de Zvonaricio, ad ubiquitarii synedrii superintendentem, dominum Stephanum Klaszekovithium, pastorem ecclesiae Szent Miklosiensis (a quo Zvonaricius ipse dependentiam habeat) literas provocatorias, lingva vernacula nostrate, in quibus summatim ipsum monet et petit amice, ut Michaelem illum Zvonaricium mordendi protervia feroculum, sibi gregalibus suis, quos et quot vellet adiunctis, in synodum nostram ad colloquium mitteret, imo venire renitentem, authoritate sua episcopali compelleret. Quarum quidem provocatoriarum tenor talis est: Multaeque eruditionis et maturae senectutis, laude ornatissimo viro, domino Stephano Klaszekovith, ecclesiarum in ditione spectabilis ac magnifici domini, domini Pauli de Nádasd etc. constitutarum superattendenti, domino et amico veteri Stephanus Pathaynus, salutem in Domino. Tudom bizonnyal szerető István uram, hogy kegyelmed előtt nyilván vagyon, miulta az Ur Isten az ő szent igéjének aranyát, az anti Christusnak sok időtől fogva öregbíttetett rosdájából ez nyomorult országukban és nemzetségünk között kezdette tapasztalhatóképen kitisztítani, mi előttünk való jámbor túdos és Istenfélő tanítóknak (kiket ő szent fölsége erre hivott, és a szent léleknek bátorító ajándékával fölfegyverkeztetett volt) szorgalmatos és hűséges forgolódások által, mint gyarapodott, nevekedett ós tündöklött a keresztyéni szeretetnek és dicséretes egyességnek általa a Jézus Krisztusnak eklézsiája, mily nagy egyességben és szeretetben éltének a mi ifjúságunknak idejében való tanítók, úgy látták egymást mint atyafiak; a kösség között hasonlóképpen szép lelki örömnek gyakorlása uralkodott és virágzott. Ez dicséretes egyességnek ós békességes életnek kötelét ugyan a mi időnkben (noha mindenkor eljárt az ő hivataljában) a pokolbeli ördög, ki minden jónak irigye, mimódon igyekezett hol egy s más rendbeli eszközi által el szakasztani, és halálos gyülőségnek s káromlásnak magvát, az Urnák szépen megkészíttetett mezejében hinteni, tudom mind ezek nyilván vannak kegyelmed előtt, oly igen nyilván vannak pediglen, hogy a kik ezeket tudakozni akarják, bátor ne keressenek história szerint való irást, meg elégedhetnek azzal, ha kegyelmedtől értekeznek és a kegyelmed beszédének mköréből az eklézsiának e mi földünkön való épületinek és kisértetinek ábrázatját megtekinthetik. A mostani állapotja