Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VI. Budapest 1907.

3. Kis Bertalan és Musay Gergely dunántúli ág.hitv. ev. püspökök egyházlátogatási jegyzőkönyve 1631—1654. Közli: Thury Etele

Octavus testis, Somogyi János, Szergheniensis, annorum 30. iuratus et examinatus fassus est, ut praecedens, hoc addito, hogy a Székes mellett, a nagy rét mellett való földeket Somogyi Simontul hallottam, hogy régente az papi házhoz, valók lettének volna. Bona templi: hic nulla, propter quam calix argenteus et deaureatus cum patella, quod habeatur, cum strofiolo quadrangulari. Bona, seu proventus parochiae Vagyon itt Szerghényi határ és endrédi határ között egy öreg rét, kin tiz és tizenkét szekér széna lehet. Item: Vagyon az agyagosi földön, a nagy rétek rendiben egy nyilas, kinek egy része elerdősült^. de mégis meg lehet két szekér széna rajta. Vagyon egy halász: vize is, a két falu határa között. Proventus ministri. Itt a két faluban minden részben azon fizetése az egyházi embernek, mint Endréden. De vita ministri, nihil conqueruntur, imo laudant. Exercitium ministerii in Szergen et Agyagos alternatim peragatur. Judicibus in Szerghen Thoma Kis, aedituo Johanne* Somogyi. In Agyagos Nicolao Kálmán, Johanne Ambrus, Francisco Nagy residentibus. Visitatio ecclesiae Seöytöriensis. Parocho Georgio Szömönyei, existente iudice Blasio Basits et aedituis Johanne Turbók et Michaele Foglyar, iuratisque civibus Georgio Kis, Ambrosio et Stephano Grebenitz. Anno et die ut inpraecedenti. De doctrina ministri. Tudománya és tanítása felől, é& abban való szorgalmatossága felől, minden jó dicséretet és vallást tesznek a hallgatók, hogy tudniillik mindenképpen, mind a vasárnapi evangéliomokat, mind pedig a többi egyházi szolgálatokat a keresztyén anyaszentegyháznak rendi szerint administrálja. Reverendi domini ministri contra suos auditores. A minister hallgatói felől in audiendo Dei verbo et usu sacramentorum nem mindenek felől panaszolkodik. Mindazonáltal akik lelkük üdvösségét szeretik, megjobbítják magukat. Bona ecclesiae. Vagyon egy kelyh. Vagyon egy rét is, söjtöri és endrédi határ között, melyet kápolna rétnek hivtanak, eleitől fogván, tizenkét kasza alja, melyet minden esztendőn tiz forinton adnak el, a czéh mester veszi kezébe és a templom épületeire fordíttatik. Most hívják