Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VI. Budapest 1907.

3. Kis Bertalan és Musay Gergely dunántúli ág.hitv. ev. püspökök egyházlátogatási jegyzőkönyve 1631—1654. Közli: Thury Etele

Dei verbo et usu sacramentorum nihil conqueritur, imo eos laudat. Proventus templi. Vagyon egy kelyh, kinek az pohara ezüst, a többi réz, de mindenestül aranyos. Tányéra is hozzája, az is aranyos. Vagyon egy velenczei ón kánná, kivűl fekete zomántzal és arany füsttel ékesített, kit Szilvási Jakab urunk adott ajándékon az sacramentom kiszolgáltatására való bor felvitelre. Vagyon oltárhoz való két abrosz, kiknek egyikét, a ki retzés, és egy aranyos kis keszkenyőt idvözült Vinczekovits Jánosné adott ajándékon. Vagyon azon kívül más két kis keszkenyő is. Vagyon az Baglyosba két hold szántó föld, kiket most Horváth István bír, kiknek a végek az Szent Péter útára jár. Item: az Szeret alatt Bezerédy György uram földei végében, a csordajárás mellett, fertály háton hat hold szántó föld, kiknek kettejit fertály héján Perák Péter bírja, mellette egy holdját Raffai György, mellette ismét egy holdját Wargha György, mellette ismégh Mihina Mihály bírja két holdját. Item: az endrédi hegy alatt vagyon iugerum egy, melyet Göntzöl Bálint legált testamentumban az templomhoz, kinek egy felől szomszédja föl szélről Szivjártó Mátyásné, al szélről pedig Berczai János, kit most Vinkovich János uram kezében assignálunk. Ezekről, valamikor bevetik, minden hold földtül, valamivel bevetik, annak egy-egy köböl életet, az templomhoz, in super minden hold földről tiz-tiz pénzt. Egyet Horváth István bír, ha azokat bükönnel, vagy lentsével vetné is be, de ugyan mindenikéről egy-egy köböl rozszsal tartozik, azokrul való levelének, melyen az váras pöcséti vagyon, continentiája szerint, kiket ha ugyan vetni nem akarna az templom kárával, elvehessek tőle, és olynak adhassák, ki munkálja, és a jövödelmét adják az egyházhoz. Item: A petőházi határon is két hold földnek mondanak lenni, kik felől az boldog emlékezetű Eeczés János urunk által vizitáláskor 1598. esztendőben és Klaszekovits István és Téténi Dániel uraimnak vizitálásakor 1605. esztendőben az öreg embereknek hitük után való vallásokbul nyilván való erősség találtatott, mert Vargha Marton, Ternyák Péter ipa, többekkel együtt megesküdvén, szentegyházhoz való földeknek vallották lenni, ezen helyhez, és most is Márthon Ambrus, ki annorum 71 és Himber János annorum 69 és Ternyák Péter annorum 70. megesküdvén solenniter, hitük után vallják, hogy az öreg emberektől egyház földeinek hallották lenni, sőt Ternyák Péter azt is vallja, hogy az édes attya is Ternyák