Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

1529- dik esztendő tájban élt amaz emlékezetre méltó jó úri asszony Jaxit Péter özvegye, ki az ő jobbágyainak megtérítésekben mind alsó, mind felső Magyarországban, kiváltképen a. Körös és Maros között való jószágaiban igen buzgó vala. És mivel abban az időben még a tudós emberek igen ritkán valának, azoknak is számukat maga bőv költségével megszaporította. 1530- dik esztendő. így szaporodván a patronusok, szaporodni kezde az egyházi szolgáknak is számuk, mert a Wittenbergai akadémiában, mely akkor az evangélikusok vallásán egyedül vala híres, a tanuló ifjak egymást ott érvén, szüntelen mennek vala, és minden esztendőben onnan szép tudománynyal, mint a méhek, megrakodva jőnek s térnek vala hazájukba vissza. E szent tudományoknak magvát mindenfelé nagy haszonnal hintegetik vala. Nevezetesen Kopácsi István és Sztárai Mihály ama régi ősi nagynemzetű urat Nagyságos Perényi vagy Prini Pétert az evangeliomi igazságra s világosságra hozák 1531-dik esztendőben, aki így a jó hitre térvén, ezután reformáló tanítóknak mind ékességükre, mind oltalmukra nagyra lőn, és akinek példáját azután sok nemesi rendek bevevén, követték. Az időtájban vette be a reformáta vallást Bodrog, Ujhely városa is, nagy lelki örömével, melyben az Isten igéjének hűséges hirdetői Kopácsi István, Sztárai Mihály és Siklósi Mihály Prinyi Péter hivatalos prédikátorai és ismét Szilva si Mihály, Batizi András és Dévai Mátyás munkálkodának, kiknek forgolódásuk által amaz evangélikusoknak nagy patrónusa is, a Nagyságos Drágfi Gáspár hasonló lelki örömmel megtére. Ez a Dévai Mátyás az idő tájban mind élő nyelvvel, mind írásával sokat munkálkodók. írt egy disputatiot a Boldogult lelkeknek ez élet után az ítélet napig való állapotjuk és helyük felől, deákul. És a Szegedi Gergely nevű franciscanus barát ellen is, melyet Bebek Imrének, a fejérvári prépostnak ajánla. írt azon Szegedi ellen más munkát is, melyet Bátzi Ferencznek a szepesi prépostnak és király secretariusának dedicala. írt még továbbá 1537-tfen azon Bátzi Ferencznek dedicálván, 27. articulusokat a Hitről, melyekből amaz ő három esztendőkig tartott bécsi kemény rabságában, melyet az evangéliumért szenvede, examináltaték és végre meg is sententiáztaték, constantiai páter Johannes Fábertől. Fővádjai ő ellene e páternek valának: 1. Hogy Wittenbergába ment volna és az ott való tanítóknak tanításukat hallgatta volna, holott azok mind a pápától, mind a császártól, mint vakmerő eretnekek,