Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

onnan, mind hitét, mind vallását megtagadta vala és Hunyadi Demeter. A közönséges és igaz vallás követők közül első vala Melius vagy Juhász Péter, debreczeni prédikátor és a magyarországi reformáta eklézsiáknak püspökje. Mellette vala Czeglédi György, a váradi pap, Sándor András dévai pap, Thuri Pál bihari pap, Klein Lőrincz beszterczei pap, Károlyi Péter váradi mester. Minek utánna leültek volna, a király mind a két részről közbirákat rendele. A régi igaz vallást oltalmazok részéről Hehler Mátyást, Károlyi Sebestyént, Heltai Gáspárt és Szigeti Miklóst. Az újítók részéről pedig Szegedi Lajost, Császmai Istvánt, Sztarius Miklóst és Karádi Pált. A disputatióhoz nagy indulatoskodással fognak, és tíz napokig nem kisebb zajjal vitatták a dolgot. Végre minden abból a Krisztus eklézsiájára származható haszon nélkül bele imák és hagyák. Maga is Blandrata, ki e dolognak a király előtt nagy izgató mestere, és mind fúvója, mind táplálója maga vala e tűznek, nem egy akarattal és készséggel vala mind végig. Mert midőn a negyedik napon Czegléditől, kit az előtt való nap a disputatióra előszólíttatott, igen megszorittatott volna; sok gondolkodása és hallgatása után, midőn a hallgatók tőle nagyot várnának, végre így kezde szólani és magát menteni, hogy ő nem theologus. hanem medicus, minek okáért a katholikus közbirák igen feddőzének reá, hogy maga rendével és tudománya nemével meg nem elégedvén, oly dologba mártotta magát, melyhez még nem sokat tudna. Nem lőn pedig a hatodik naphoz is szerencséje. Mert a Nagyságos Békés Gáspártól szemtől szembe nagy álhatatlansággal vádoltatik, hogy t. i. mind a király, mind az egész udvar kész bizonyság volna arra, hogy ez előtt három esztendők alatt sokkal különbözőbb tudományt tanított vala, attól, a mit akkor felelt volna. És holott az előtt magát mind lelki, mind testi doktornak nevezte volna, mégis a kilenczedik napon arra szoríttatik, hogy nem bízván értelme igazságához, ilyen szókat szólana: „A mi pedig engemet illet, én azt sem meg nem tudom magyarázni, sem meg nem magyarázhatom, mert be rekedtem. Azomban én nem is vagyok szentírás magyarázó, hanem orvos doktor." Mely feleletével a méltóságos hallgatókat megnevettette és azon napi munkát a maga gyalázatjával berekesztette. 1577-dik esztendőben, az eklézsiai fenyítékről vagy az eklézsiában való jórendről s igazgatásról való regulák adattatnak ki, melyek mind a szentírásokon, mind a régi és újabb