Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

Név- és helymutató

f) Wittnyódynek (fia által folytatott) családi jellegű emlékirata 70—74 g) ítélet Wittnyédy „híítlenségi" pőrében (1671.) . . 74—78 h) Fábri Gergely sup. emlékezete a kemenesalji gyülekezetek elvételéről (1733.) • 78—80 i) Bárány György felett mondott halotti búcsúztató (1757.) 80—92 4. Adalékok a felsó'magyarországi ev. egyház történetéhez. Földváry László 93—128 1603—1786. évek közéből a következő okiratok: a) A nógrádi esperesség történetére vonatkozó esp. gyűlési határozatok és pedig 1603., 1611. és 1728-ból (három) 93—114 b) A sárosmegyei esperesség életéből 3 okirat (1668., 1721., 1732.) 114—118 c) Utasítások az ev. superintendensek számára a rózsahegyi zsinatot megelőzőleg 119—121 d) A conf Oderáit rendek átirata Krman Dániel superintendenshez a rózsahegyi zsinat dolgában (1707.) . . 121—122 e) Helytartósági ítélet Klein Mihály körmöczbányai ev. lelkész ellen ennek álnév alatt kiadott kátéja miatt (1755.) 123—124 f) Pálffy János és Erdödy Lajos grófok levele a liptói esperességhez az evangélikusok állítólagos túlkapásai miatt (1738.) 124—126 g) Hruskovitz Sámuel beszterczebányai lelkész és superintendens megidézése a nógrádi egyházlátogatás miatt a helytartótanács elé (1747.) 127 h) Szinovitz Mihály bányakerületi superintendens körlevele (1786.) a simonia, bizonyos liturgiái helytelenségek s a kátéoktatás dolgában 127—128 5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele 129—181 A magyar- s erdélyországi ev. ref. egyháznak rövidre fogott históriája kezdettől a szerző koráig. Eredetije latinban „Rudus Redivívum'" czímen megjelent 1723-ban. — Toldalékban hat levél: három Bethlen Gábortól Pareus Dávid heidelbergi theol. professorhoz s kettő Pareustól Bethlenhez ott künn tanuló magyar alumnusok, Bethlen Gábor unokaöcscse ifj. Bethlen István heidelbergi neveltetése s Pareus bizonyos irodalmi küldeményei dolgában. A hatodik Appeliusnak, Bethlen özvegye, Brandenburgi Katalin udvari papjának levele atyjához az özvegy fejedelemasszony kormányzósága és félt apostasiája ügyében. 6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.), a melyre az érmelléki és bihari esperességek megbízásából, a papok nemességének országgyűlési elismertetése érdekében, tiszttársával Keresztesi Józseffel indult. Dr. Barcsa János 182—218 Név- és helymutató 219-229