Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor
30. Györkönyből egynéhány jobb hallgatóival Háborgattatván ment Szent-Lőrinczre által S szép Gyülekezetet Isten áldásával Kezdett s jó rendbe vett jó Atyai gonddal. 31. Ezerhétszázhuszonötben 7 ) hogy támadás Lett, mint újság ellen mérges háborgatás, Kettőn kívül minden Templom eltiltatás S a Tanítókon is kemény hajtogatás. 32. Számkivetett lévén Dörgicsére hívták, Három esztendeig hol megtartóztatták, Buzgó tanításit azok is csudálták És példás életét tisztelettel látták. 33. De onnét visszament előbbi nyájához, Mivel a föld közel lévén pusztuláshoz, Az üldözés megszűnt s a szélledt juhokhoz Pásztorok egy része szabadult akolhoz. 34. Azontúl Lőrinczen töltötte életét S építette kedves kis gyülekezetét, De vezette annak egyéb kerületét, Ott is a szent Testnek nézvén épületét. 35. No most mint fosztattok ily hív Atyátoktól Ki hű sáfár nevet visel méltó okból, Ki nem gazdagodott a juhok nyájából, Hanem a jutalmat várta az Urától. 36. Méltó hát Tolnai, Somogy és Baranyaj Árvául hagyatott Evangelicus nyáj, Hogy szomorogj és sírj, mert Atyád holt meg, jaj! Nem fél Istent, kinek ez az eset nem fáj. 37. De nem csak Tolna, sőt egész Magyarország És abban lakozó számos Luthránosság, Méltán illethet most téged szomorúság, Hogy e Férjfiut elveszi halandóság. 38. Noha sokaknak lett botránkozás köve S oly czél, melyre sok nyelv mérges nyilat löve, Sok tollal sértetett becsületes neve, Hogy Atyafi név majd le lett róla véve.
