Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor

Mi vagyunk, oh Isten, aklodnak nyájai, Szent Fiad vérének igaz betsülői, Nem a bálványoknak rút s vak tisztelői És rút Mahometnek undok Prófétái. Hiszünk, jól tudjuk kit, Mennyei Felséget, Teljes Szent Háromság igaz Istenséget, 0 szent Felségének teszünk tisztességet, Mivel nem várhatunk mástól segítséget Ezen vallásunkért minket most üldözni Kezdenek, s egy helyről másikba kergetni A szent igazságnak nem jó követői Hanem testnek, vérnek a kik csak 'nyomdoki. Most nyaggatják, rontják szép Kemenyes allyát, Mert reája vivók a nagy száraz gallyát, Hadakat fegyverrel s így állá boszuját Rajta az ellenség, rontja Krisztus nyáját. Oda van Aszszonyfa, Csönge és Mesteri, Sok próbákkal híres Saágh, nemes Simonyi, Szent Márton és Vönöczk, oda jó Magasi Több szép Eklésiák, sír most a Szergényi. Ugyan ezenekkel sír Őrség Tartomány Hol sok Eklésiák mint erős kő-márvány Állottak: de íme emberi találmány Elrontá, és leve ellenségnek zsákmány. Ezen juhaid közt kik őrállók voltak, Igédből kösségnek igazat szóllottak, Lelki betegeket híven gyógyétgattak, A szent hivataltól jaj megfosztattattak. Oda van sokaknak közülök jószágok, Nintsen maradások semmi bátorságok, A hol lakhatnának, nincs: oda van nyájok, Bujdosás már sorsok, ez már állapotjok. Isten fordulj hozzánk, könnyebbéstd sorsunkat Add meg előbeni jó boldogságunkat, Ne nézd bűneinket, vagy gyarlóságunkat, Hogy híven tégedet nem féltünk, Urunkat.