Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

1. Regeszták a kassai ev. ref. egyház levéltárából. Révész Kálmán. 1639 márczius 3-tól 1749-ig terjedő időből 226 részben eredeti, részben másolatszerű kéziratok tartalmi lajstroma

REGESZTÁK, A KASSAI EV. REF. EGYHÁZ LEVÉLTÁRÁBÓL.

1 (1639—1749). 1. 1639 márcz. 3. Abaujszántó. A városi elöljáróság bizonyságlevele arról, hogy Juhász Mihály és neje, az AlsóSátoron levő szőlőjüket, Ádám Jánosnak és nejének, Pap Ilonának, 55 magyar forintért eladták. E. m. 1 íven, a város pecsétjével. 2. 1641 május 3. Gyulafehérvár. I. Rákóczy György fejedelem pörbeli esküt parancsoló rendelete, mely a kassai egyház történetére nincs vonatkozással. E. 1. 1 íven, a fejedelem aláírásával és pecsétjével. 1 Viszontagságteljes s mégis dicső múltnak hiteles emlékei a kassai ev. ref. egyház levéltárában őrzött okmányok, melyek a vallási üldözések szomorú korszakában hosszas vándorutat tettek meg, Kassáról Nagybányán és Kőváron át Fogaras várába, majd onnan ismét vissza Kassára. Az okmányokat legelőször 1774-ben lajstromozta Lisznyai Damó Mihály, akkori derék kassai ref. lelkész, ki hét csomagban összesen 14okmányt talált és írt össze, minden rendszer nélkül sorozván" egymás után az okmányokat. Később, 1828 január havában, egy bizottság foglalkozott levéltárunk rendezésével és registrálásával. E bizottság tagjai voltak : Terhes Sámuel lelkész (több szép dal szerzője; ő írta például azt az egyidőben igen kedvelt dalt is : „Nem úgy van már, mint volt régen"), Komjáthy Gábor, Fekete Ferencz, Tomka Miklós, Igaz József, Meskó Péter és Dulházi Mihály, ez utóbbi „a szent ekklézsia actuariusa", aljegyzője. A munka oroszlánrészét ö végezte s ugyanő készítette el a — külsőleg — nagy gonddal és valóban csinosan kiállított registrumot. A rendezés időrendben (chronologice) történt s összesen 271 számot foglal magában a registrum; a legelső okmány 1569-ben, a legutolsó 1827-ből kelt. A Dulházi-féle rendezés azonban igen fogyatékos. Már a legelső okmány meghatározásánál is éppen 100 évet tévedett. Ez okmányban ugyanis az év csak így van jelezve „69" s Dulházi ezt 1569-nek vélte, holott az okmány, minden kétségen kívül 1669-ből való. Számos okmányon nincs kitéve a kelet (dátum), ezt ő nem igyekezett meghatározni, vagy rosszul határozta meg s önkényesen megállapított rendben sorozta be azokat; végre igen sok okmány elkerülte figyelmét s így registrálatlanul maradt. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy a régiség és vánEgyháztörténeti Adattár. 1