Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.)
Elindulánk hát mindketten 26-dik maji, én Peérből, ő kegyelme Szalacsról és szállunk Semlyenbe, onnét másnap én délután Debreczenbe jártam a hosszú dolmány, nadrág és topánka csináltatás után. 28 a estve lévén vacsorán tiszt, generalis nótárius uramnál, vacsora után mindkét lábam bokába inflaminálódni kezd, felállók és lefekszem idő múlva, hát igen megdagad az éjjel, hogy másnap alig állhatok reá, kéntelen csak járni kell rajta. 29 a estve 6 óra tájba kiindulunk a Kadarcsra jöttünk, ott éjszakára eczetes korpával beköttettem és valamit használt. Azután Török szent Miklóson háltunk, ott is kötöttem, t. Fazekasné asszonyom korpát és ruhákat is ad, hogy köttessem. Harmadik hálásunk lett Czegléden. 4-ik Pesten kívül egy vendégfogadó. Soha életemben annyi idő, de egy holnapi utazásom sem volt oly keserves a szüntelen való szél és por miatt, a melyben sokszor élőnkbe, szemközbe jövő szekeret se láthattuk, hanem mikor a lovak összeérkeztek egymással. 2" Maji. 1°- Reggeli hat óra tájba beérkezvén a pesti külső lineán, szállottunk a mindjárt jobb kéz felől való vendégfogadóba. Akkor nap ott mulatánk, estvére bejövén, szálIánk a Hatvani kapun belől az Arany sasba, ott valánk harmad napig és ötödikre hajnalba a szomszéd tobakcsináló háza kigyulana, mi is felserkentünk a nagy lármára, meg is báborodánk, nem vala nagyobb dolgunk, mint a felöltözés, mert a félelem csak azt dictálta, hogy a mint vagyunk, ingbe, lábravalóba, csak úgy hordozkodjunk. De meggyőzőnk magunkat, mondván, hogy azzal nem leszünk elébb, mert majd úgy maradunk, a mint kiszaladunk, öltözni való ruhánkat is nehezen találjuk. Hát a míg öltöztünk, már a mi udvarunk északi intendentia generális nótáriusát, Keresztesi József és Héczei Dániel nevü papokat. Héczei naplója nem oly kimerítő, mint a Keresztesié. Ennek oka az volt, hogy már elindulásuk után nemsokára erős lábfájás vett erőt Héczein s mint Keresztesi május 29-én feljegyezte : ezután többnyire lábfájó és e miatt fekvő beteg vala Pesten." (L. Keresztesi e. m. 242.1.). Tény, hogy eleinte az országgyűlés tárgyalásairól is keveset beszél Héczei, de nemsokára mégis figj'elemmel kiséri az eseményeket. Az országgyűlés lefolyását bővebb és hitelesebb kútfőkből ismerjük, nem is ebből a szempontból fontos ezen napló, hanem az teszi értékessé, hogy az országgyűléssel kapcsolatban több jellemző jelenetet ír le, melyek vagy politikai, vagy vallásügyi szempontból érdekesek. Naplója végső része igen élénk. Ebben írja le a magyar reformátusok közéletét jó darabig foglalkoztató és nagyfontosságú következményekkel bíró „híres bécsi utat." Megjegyzem, hogy a szövegből néhány magánérdekű s értéktelen részt kihagytam. Dr. B. J.
