Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

említem, kinek boldog uralkodása alatt, a hosszas háborúságok miatt épen megromladozott Erdély országa most már csendesen nyugoszik, az igaz vallás emelkedik, a szép scholák, melyek a kegyességnek és minden virtusoknak veteményes kertjei, gyarapodnak, melyben a vad elmék szelídülhetnének, a fajtalanok pedig kéztől tanulhatnának. Mert a mit kevesen követnek el azok közül, a kiket Isten az alább való rendből ilyen méltóságra viszen, hogy annál fenébbek és magahittek ne lennének, és az alább valókat éppen semmiben hajtván, egészen magukat minden bujaságra és e világnak fajtalanságira ki ne adnák. Felséged ki a fejedelemséget kegyesség és hűség követésében, méltóságát az alázatosságnak és józanságnak szeretetében, gazdagságát és erejét a másokhoz való szelíd ereszkedésben, s egyebekkel való jótéteiben állani megtanulta. Mely Felséged kegyelmességének bizonyítására nem kell messze mennem. Említem csak azokat, a kik Felségednek adakozásából, a mi akadémiánkban tanultának s még ma is tanulnak. Azomban a Felséged nekem sokszor küldött levelei eléggé mutatták azt nekem. Melyeket mikor olvasok, nem tudom csudálj am-e inkább Felséged virtusit, vagy magamat szégyen éljem meg, hogy engemet, ki mindeneknél kisebb vagyok, Felséged, nem csak gyakori levél írásával indit és nógat, hanem annak felette leveleiben sokkal nagyobb tisztességet teszen nékem, mint sem illenék felvennem ilyen méltóságtól, és nagyobb dicséreteket tulajdonít énnekem, mit sem azokra méltónak Ítélhessem magamat. Azt is hozzá tévén, hogy Felséged az én Irenicumomat, nem csak vidám orczával fogadta, elolvasta és mély ítéletével jóváhagyta, hanem annak felette igen becses, és ezen a földön igen ritka aranypénzbeli ajándékával is megtisztelte. Mely Felséged hozzám méltatlanhoz mutatott jótéteményei oly nagyok és sokak, hogy életemet Felségedért letenném is, mégis úgy tetszik nem érném fel vele azoknak érdemét. Mivel pedig, hogy ezt cselekedjem, nem is hozza magával az alkalmatosság, de nem is kívántatik, avagy csak megcselekszem azt, a mi illik, és Felségednek nagy alázatossággal köszönöm, nem annyira az ajándékot, noha azt is oly kicsinynek nem tartom, sőt mint nagy Fejedelemtől jött ajándékot, igen nagyra becsülöm, és hogy ezt örök emlékezetnek okáért, az én kedves drágább eltett egyetmásim között megtartsák, az én két fiaimnak is testamentumban hagyom, mint a Felséged az én személyemhez és alacsony rendemhez való indulatját és jó akaratját. Melyet minden aranynál méltán feljebb becsülök. Kívánom pedig azt, hogy mind elmémmel, mind tudományommal azt elérhetném,