Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

régi privilégiumukat, mind felforgatá, és megrontá, elfoglalván tőlük a város közönséges házait, faluit, malmait stb. Tudván azt, hogyha ezeket megronthatná, és erőteleníthetné, a több városokkal, melyek egyedül csak a kassai dolognak kimenetelit szemlélik vala, könnyebben fog bírni. Minthogy pedig még mindezek eddig kedvük szerint folyának, Pete Márton a kalocsai érsek és Magyarországban a király képe, a Lengyel királyt mind levelei, mind követei által felette igen kéri azon, hogy a Szepességben XIII városokban, melyek a Lengyel királynak zálogban vannak engedve, engedje meg, hogy az evangélikusokat üldözze és a prédikátorokat elszélessze. Melyet meg is nyer. De meggátolá e mérges szándékot az Isten hatalmas keze. Mert az említett püspök bemegyen ugyan Lőcsére, Magyarország egyik királyi szabad városára, és ottan e gonoszt meg is indítja, de állhatatosak lévén vallásuk mellett a lakosok, e gonosz szándéknak hogy békét hagyjon, elsőben is a püspököt*sok reménykedéssel kérik. De minthogy már ez is a Barbianus szerencséjével elbizakodott vala, és így e tyrannus embernek ezen az úton semmit sem használnak, felteszik magukban, hogy e gonosznak orvosságához keményebb kézzel nyúljanak. Látván azért a püspök, hogy reménységében megcsalatkozott, a tanácsházhoz vonja magát, várakozni akarván ott mindaddig, míg Barbianustól vitézek érkeznének, kik által a lőcseieket kezéhez tanítaná. De midőn ott várakoznék, hirtelen hír jő, hogy a császár vitézeit a hajdúk megverek, és majd mind egy lábig levágták. Melyet bizonyosabban megértvén a püspök, járatlan erős helyeken elszalad és barátságosabb helyre megyén. A kassaiakat Barbianus, hogy a templomfoglalásért valamit nem indítanak, keményen megeskette. Mindaz által ugyancsak elküldik a kassaiak a császárhoz a maguk követjeik et, hogy instálnának, hogyha már a templomot vissza nem adják is, avagy csak szabados isteni tisztelet engedtessék nékik egy szegletecskében. De minekutánna négy hónapokat ott mulattak volna a követek, sok haszontalan esedezések után csakugyan üresen térnek vissza a városba. A több szabad városok is az udvarhoz elküldenek és az Istennek belső könyörületességeire (mert igy szólnak vala supplicatiojukban) kérik a császárt, hogy szabados istenitisztelet engedtessék nékik. De ezek is kemény fenyegetésekkel visszaűzettek üresen. Több közönséges supplicatiók is lettének azután, közönséges protestatiók is, mind a pozsonyi közönséges diétán, mind egyéb apró gyűlésekben ugyanazon okon, de mindezeket is kevélyen csak elhallgaták.