Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

vényszékre czitáltassanak, kényszeríttessenek, eretnekségükről meggyőzettessenek, és törvény szerint meg is büntettessenek. Áz Isten törvénye azt parancsolja, hogy Ők minden javukkal együtt megégettessenek. Az egyházi törvény is az eretnekeket tűzre, minden ő javukat pedig fiscus számára való elfoglaltatásra ítéli. A külső politikai törvény is azt parancsolja. Azon esztendőben az Isten igéje szerint igazán tanító egész erdélyi eklézsiák köztetszésükből és parancsolatjukból magukat és vallásukat mentő írás, vagy Apológia adattatik ki a kolozsvári papoktól, a Stankarus káromkodó vádjai és szitkai ellen, melyben először is elŐszámláltatik a felsőbb esztendőkben Stankarussal való beszélgetésüknek summája. Az is erős okokkal megbizonyíttatik, hogy az erdélyi eklézsiák tudománya nem költött és eretnek tudomány, a mint Stankarus kiáltja vala, hanem igaz, és mind a próféták, mind az apostolok írásival megegyező volna. Végre emberségesen és rövideden a Stankarus vádjaira megfelelnek. Azon esztendőben Melánchton Fülöp a wittenbergi akadémiának parancsolatjából az úrvacsorája felől való vetélkedésről írását és tetszését megküldi az erdélyi eklézsiáknak. Azon esztendő die 1. Maii a magyar eklézsiákban levő prédikátoroknak közönséges gyűlése lészen Tordán. Ott kiváltképpen való beszélgetés vala Stankarus ellen, a Krisztus személyéről és váltság munkájában való jótéteményéről végeznek, egyszersmind azok ellen is, a kik Kálmáncsehivel együtt tagadják a Krisztus testének és vérének valóságos test szerint való jelenlétét az úrvacsorájában. Végezek azt is továbbá, hogy az eklézsiai cerimoniák, melyek magukban közép aránt szabados dolgok volnának, minéműek az új házasoknak, gyermekágyból felkelt asszonyoknak templomba való felmutatása, viasz gyertya gyújtás, papok fehér ruhákba öltözése, s más egyebek effélék megtartassanak. Azon esztendőben közönséges gyűlés hirdettetik Kolozsvárra ad diem 3- Februarii, melyben Kendi Ferencz javallásából azt kívánja Izabella királyné az országtól, hogy a papok dézmabeli jövödelmének, csak a quartáját, vagyis negyedrészét hagyják meg a papok kezeinél. Melyre is a magyar nemesek és székelyek mindnyájan reá állának. Egyedül a szászok vetik közbe magukat, kérvén alázatosan a királynét, hogy az ő régtől fogva megtartatott törvényeik és az ő régi jó emlékezetű királyaik és fejedelmeik szokása ellen, mellyel mindenkor az eklézsiának gazdagon és tisztességesen adakoztanak, ne rontaná el a dézmabeli jövödelmüket a papoknak. Melyre nézve a királyné ezen végzését azonnal el is bontja,