Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

misét. Azon ember házánál tartatik egy hittől szakadott ember, a ki a prédikátori rendből való vala, György nevű, azért mondja, hogy ő felszabadíttatott a baráti öltözet és Szerzet alól, mindazonáltal még azt a szabadító levelet, melyet hirdet, megnem mutatta. Ez a plebánus híre nélkül, az apróbb eklézsiákban prédikál, elvonván a népet az engedelmességtől, és az eklézsiai hagyománytól, azokat mondván, melyek a népnek tetszenek, beakarván magát szinleni a predikálásnak tisztiben, és pénzt nem akar venni, hogy annál inkább csábíthassa a népet. Ez küldetett Siléziai Ambrustól egy némi nemű szebeni prédikátortól, arról a földről, a hol Luther lakik, hogy elvonja a népet a római eklézsiához és annak praelatusihoz való engedelmességtől. Ezen hittől szakadt ember nyilván dicsekedik azzal, hogy Ő neki vagyon parancsolatja a nagyságos királybíró úrtól, hogy Szebenben maradjon mindaddig, míg Budáról megtér, holott az egész városnak magistratusa, a káptalanbeli uraknak kérésére, közvégzésből megparancsolta, hogy a városból kimenjen, de ő azzal semmit sem gondolt, sőt azt mondotta mocskos pirongatással: Ha szintén megrepednek is haragjukban a plebánus és a dékány és a tanácsbeli urak, én azoknak gyalázattyára Szebenben maradok. Rövid időn félhetni valami támadástól. Többnyire annak a rossz Luther vallásának a követői, professori, papjai és külső emberei, mind Szeben városában gyülekeznek, mert ott táplálják és ott kedvelik őket. A városon kívül pedig sehol egész Erdély országában be nem fogadják. Szebenben pedig a prelátusok bosszúságára, nagy tisztességben vannak. A szebeni tanács szorgoztatja igen azon a plebánust, hogy efféle prédikátoroknak vagy inkább hamis tanítóknak engedje meg a prédikálást, és holott plebánus uram ellene nem állhat, kényszeríttetik megengedni nekik. így e gonosz próféták és prédikátorok, a népet tévelygésben ejtik. Azon hittől szakadt ember a kalmárok és városi emberek vendégségeikben nyilván azt tanítja, hogy az evangéliom elvolt rejtve többig 400. esztendőknél. Azt mondja, hogy a papok semmi igazságot nem predikállanak, hogy a keresztyének szabadosok evangeliomi szabadság szerint, nem vettettek az emberi találmányok és atyák szerzeményei alá, mégis az afféle Istentelen tudományért azok a lutheránusok minden kalandoroktól mintegy bálvány, nagy becsületben tartatnak a megnevezett Szebenben, és nagy indulattal vonatnak a vendégségekben, sőt ugyan veszekednek rajtuk, kihez, ehhez-e, vagy amahhoz keljen menniek enni, a mely nagy tisztességtételből ezek szarvat kezdtek emelni.