Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

hogy így a kitündökleni kezdett mennyei tudományt ennek az Istentől rendkívül küldetett tanítónak maga szájából hallanák. Kinek buzgó lelkétől annál inkább felindíttatván, az Isten áldásával pedig elősegíttetvén, hazájukba megtérvén, ők is nagyobb dolgokhoz nyúlhatnának. Első azért, kinek a neve is Lutherhez közelít vala Tzirják Márton vala, ki a vittembergai académiában tanulásnak okáért felment vala, kit Vittembergában a görög nyelvnek tanítására Fridrik saxoniai herczeg meghívott vala. Ennek példájával mentek fel azután jelesen 1524-ben úgymint Linczi Dénes, Budai Boldizsár és Dévai Biró Mátyás, ki a keresztyén vallásnak Magyarországban a többi között legbuzgóbb plántálója vala, s többen sokan, mind nemes, mind nemtelen ifjak. Kik ezután minden esztendőben seregenként mennek vala tanulni Vittembergában. Kiket egész lajstromban bőven előszámlál szép rendesen Laskói Péter tudós magyar, az ő szép munkájának, melyet írt az emberek részeiről, elöljáró beszédében 1585-ben. Ennyire szaporodván már 1526-ban Magyarországon az evangélikus tudós emberek, midőn látná a pápista papság, hogy igen elkezdené fogni Luther, mind. a korona méltóságát a pápától és pap uraktól, mind a zsíros konyhát a barátoktól, mindenképen rajta valának azon, hogy a királyt azoknak üldöztetésükre és az országból való teljes kipusztíitatásukra reá vegyék; de az Isten tanácsa nem olyan, mint az embereké. Ugyanis csakhamar, midőn e gonosz tanácsnak végben vitelére készülne, megadá valóba gonosz véres tanácsának az árát Lajos király. Mert hadát Szulimán császár megveré, maga is nyavalyásul ott vésze. Mindezeket nyeré a papok miatt, kiknek egészben akaratjuk alá bízta magát, és akik az igazság terjedését nem csak meggátolni, hanem ugyan erőszakosan eltapodni igyekeztek vala. Mely igen neheztelte legyen a király az evangéliomi igazságnak igen szép terjedését, megérthetjük az önnön maga leveléből, melyet az idő tájban a Szebenieknek írt vala, ilyen formában: Ludovicus, Dei Gratia Rex Hungáriáé et Bohemiae, Fidelibus nostris, Prudentibus et circumspectis, Magistro civium a iudicibus regio et sedis, ceterisque iuratis senioribus civitatis nostrae Cibiniensis salutem et gratiam nostram. Nem szinte kedvünk szerint értettük, hogy egy Luther Márton nevű embernek istentelen tudománya, melyet már régen az apostoli római szent szék, minden követőivel együtt kárhoztatott és megvetett, az emberek elméjét mégis mindenfelé annyira