Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

Az olvasóhoz. Reformatiónknak diplomás levele Páriz Ferencz által hogy világra kele Vidítá elmémet rajta öröm szele. Várta sok bölcs magyar ezen drága kincset, De senki nem vett le ludtollról bilincset Ez kivánt munkára hogy nyitna kilincset. Egyedül Páriz az, aki jeget rontott És a szövevényben nekünk utat bontott S papirosra tentát pennájából ontott. Mellyel csak arról ír, a Magyar nemzetben, A reformatio mint jött be kezdetben, Mert Szent tudományunk már volt még édenben. Érte soká éljen, s tovább is izzadjon Ilyen bölcs munkákat többeket is adjon. Melyért nálad s nálam neve fen maradjon. Diószegi György. Sok száz esztendők alatt az igazság napjának fénye, megunván mintegy rajta feküvő terhét, a vak setétséget, erejével kitündökölvén, azt megoszlatá és e világnak világossága s vidámsága lőn. És a mely homály az igazságos Isten ítéletiből mintegy hátán hordozá, vagy inkább fogva tárta, azért, hogy midőn Istennek tetszenék, vele az Isten népének használna. Nem külömben mint a Krisztus születése után való zsidók, kik a tőlük meg nem értetett törvénynek és a prófétáknak hasznunkra való igen szorgalmatos őrizői voltak, úgy ezen homályban hevert sok esztendők is, sem nem tudva, mi volna elrejtetve náluk, annálinkább annak nem tudván örülni, amit így nem tudva keblükben hordoztanak, és oltalmaztanak, annak idejében napfényre hozák és a szomjú és nagy szárazság miatt elepedett, a bevételre elkészült földnek, mind a magot a termésre, mind a napot a termés legeltetésére s nevelésére, alkalmatos időben felhozták. Ugyanis a mi kívánva fordul elő, az kedvesebb, valamint a napnak is lementekor világa ékesebb E mintegy kerülő beszédemmel az evangéliumnak sok száz esztendőkig homályba borult világát akarom csak jelenteni, melynek ma mindnyájan, a kik értjük, mint főjavunk-