Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IV. Budapest 1905

1. Egyházi és iskolai ügyekben Ráday Pálhoz küldött levelek.(1728—1730.) Földváry László

vennem, és a Visitatio alkalmatosságával az Eklésiák Elöljáróinak és Tanítóinak tudtára adnom, hogy valami ravaszság által valahonnan a Religio dolgában impetáltatván, magokat az által arinálhassák, melyrül T. úrnak akarattyát és tanácsolását kívánom ezen alkalmatossággal válaszolásában elvenni; és mivel tudom, hogy a T. úrnál azon kegyelmes resolutiója ő Felségének mind a Clerus vádgyaival együtt kezénél van: ne terheltessék azt is leíratván, kezemhez küldeni, mely jóakarattyáért mind Isten a T. urat megáldgya, mind pedig én sorvadozó állapotomhoz képest lehetséges dolgokban megszolgálni igyekszem. Kívánom csekély írásom talállya a T. urat és egész Úri Házát jó egészségben. Alázatos szolgája a Tts. Úrnak Marosi Mihály gödöllői Tanító és környékbeli R. Eklésiáknak méltatlan Seniora. Gödöllő 1730 die 28 Januarii. (Külczím: Spectabiiis ac Groso Domino Paulo Ráday de eadem; Inclyti Cottus Pest-Pilis-Solt unitorum Iurato Tabulae Assessori dignissimo, Dno mihi Semper et ubique aestimatissimo — Cum Titt et hoiíore. Losoncz.) VI. Teljes bizodalommal való nagy jó Uramnak. Ajánlom mindenkori igaz kötelességű szolgálatomat. Úri levelét az acclusákkal együtt mihelyt vettem, azonnal mind Debreczenbe s mind T. Esperest Bogáti Balázs uramnak Ujhelybe elküldöttem; a nekem szóllót pedig, szintén szerencsém levén sógorom T. Dőry András uramhoz, mind ő kglmével s mind Tiszteletes Abaujvár-megyei Tractus Esperest urammal, s úgy többekkel is, kikkel lehetett, communicáltam. Tiszán túl is Szúnyoghy uramékkal communicálnom s urgeálnom el nem mulatom, talán resolvállyák ily szükségét látván, magukat az adakozásra. De édes jó Uram felettébb hidegséget látok. Isten és közel hozzám valók látyák, egy néhány rendben urgeáltam, de sem oly subjectum, ki azt járná, magára vállalni nem akarja könnyen, sem a kiket járnak concurrálni nem kívánnak. Most már visitatio alkalmatosságával probályák meg Prédikátor uram ék. Mit írjon énnékem Sógor Olcsvai uram azon kölcség iránt, most is íme accludáltam; azt bánom, némely jó uram az én feledékeny vagyis restségemnek gondolhattya, de aziránt való sok írásom, egynehány emberekhez való requisitióm s azon munkára lött kérésem el nem múlt. Nemes Borsód vármegyében könnyen folyhat még a dolog, mert mind az kik jobban adhatnak, s mind a kik annak szedésére járhatnak, inkábbára benn Miskolczon