Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IV. Budapest 1905

1. Egyházi és iskolai ügyekben Ráday Pálhoz küldött levelek.(1728—1730.) Földváry László

XIII. Megtapasztalt Nagy jó Uramnak. Igaz kötelességű Szolgálatomat ajánlom. Az úr e kegyelme nekem írott s T. Sógor Ujhely Sándor uram által kezembe devéniált úri levelébül értem, minemű okokra nézve kellett azon bécsi Gratiarum actoria kövecségnek ennyi üdőre haladnia ; mostan peniglen Bájon (Patay Sámuel eöcsém uram feleségét haza hozván) alkalmas számú református úri Rendek jelen lévén, az említett követségrül praesentiámban mutua consultatiot tartottanak, tandem csak abban nyugottanak meg, hogy praecisi ezen köszönet effectuatiójáórt kövecséget felküldeni nem szintén rendin esnék, mivel Felséges Urunk hozzánk mutatott kegyességét már régen meg kellett volna köszönni, és igy socordiánkért magunkat megítéltetnénk. De ha szintén menetelünk helybe hagyódott volna is, vagy ennekutánna is szükségesnek ismertetnek: teczett az Uraknak — pregnáns ratiókra nézve Balku László Uram elmaradása. En azon becsöletes úri embert nem láttam, csak mákso felőle tett Resonományját irom: teczett inkább az Uraknak ezen köszönet azon becsületes Deputátusoktol connexive et deductive mennyen véghez, az kik az Commissionális Acták revideáltatván, az dolgok kimenetelére fognak vigyázni; az mint hogy Sógor T. Olcsvári uram is ottan levén, bizony sokat adhortáltatott ezen munus acceptatiójára, de ő kegyelme per absolutum magára nem vállalván, Máriássi László uram kéretett, az mint hogy ő kglme magát nagy későre resolválta is úgy, hogy ő kglme mellé Losoncz tájárul valamely becsületes eruditus ember annectáltassék. Bizonyos vagyok az ottan tett determinatio szerint mind Sógor T. Patai Sámuel, s mind Dőri András Uraimék az urat mind ezekről fuse tudósították. Én ugyan Máriássi László Uramat mindenben respectálom, de meo tenui videre, ha ugyancsak elővétetődnek az Commissionális Acták, mostan kénének egyszer, ha valaha kívántattak az subjectumok, tani Iudicio quam authoritate graves, hogy maradókinktul is ne Culpáltatnánk mert az hova mostan dül dolgunk, ottan fog maradni; az iffijak csak azért accomodáltatnának, hogy munkához szokván, az öregektül tanulván jövendőben hasznosan szolgálhatnának. Ezek így levén, ha tovább is fog az Uraknak teczeni, hogy Urunk kegyelmessége megköszönésére felmennyünk: én valamint magamat Tállyán declaráltam, mostan is azon Resolutióban vagyok, elmegyek, et quid quid in me situm est, kész vagyok az Úrnak teczése szerint cselekednem, csak vehessem nagy jó uram