Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. III. Budapest 1904.

1. Tanuvallatások a dunántúli evangélikusok állítólagos zavargása ügyében 1680. (Horváth Sándor)

4. Tudod-e . . . hogy Miskére, Oérczére bement a kathoUJcus egyházi ember, de az említett miskeiek, gérczeiek be nem fogadták, fizetését neki meg nem Ígérték, partékájáért nem mentek ? Rottary vallja: „tudja, hogy azon deutrumban nevezett helyekre úgy mint Miskére, Gérczére, Hőgyészben, Simonyiban, Peresztegben és Kis-Somlyóban bement az kath. egyházi ember, de azon helységbeliek be nem fogadták, fizetését is nekik meg nem igerték, és portékájokért nem mentek, sőt ilyen szóval illették őket, mondván, ihon az templom és plébánia, lássad ha mibül élhetsz el, de mi nem adunk semmit is, az mint tudja azt is, hogy az Rábán innét Sömjénben bement az egyházi ember, de ott sem fogadták be, se szt. egyház kulcsát kezébe nem adták, hanem re infecta köllött eljönni". Krisanóczy vallja: „hogy hallotta sárvári plébános Kecskeméti Mihály uramtól, hogy az nevezett helyekre az plébánossal bement és nem acceptálták, mondván ide hozhatja kegyelmed, de lássa mivel él, a hol az templom". Stephanus Nagy in possessione Bárdos: „hogy egyikét ezen fatenst küldötte püspök uram ő nagysága Miskére, Gérczére, Kápolnára, Kaidra és Borgátára licenciatusnak, de be nem fogadták, fizetését meg nem Ígérték és portékájáért sem jöttek és így re infecta köllött eljönni onnét, jóllehet ugyan mind Miskén s mind Gérczén ezen fatens egyszer prédikállott, de ugyan nem acceptálták mondván, mik elsők nem leszünk, hogy a kath. egyházi embert befogadjuk". Kecskeméthy Mihály: „győri püspök uram levelét is az miskeieknek exhibealta ezen fatens és ezek mellett Nagy István nevű licenciatust praesentálta, de azt mondották, hogy ők elsők nem akarnak lenni az kath. egyházi ember bevételében. De ha az egész Kemenesalja beveszi, tehát ők is készek lesznek bevenni, tudja azt is nyilván, hogy Hőgyészben az Kemenes alatt való Gencsre is bement az kath. egyházi ember. De ezekben is hasonló válaszszal bocsátották az egyházi embereket". Dömölky György: „jelen volt ezen fatens, az midőn Csernatony Miklós uram győri kanonok Sitkére bement az plebánosságra, de a sitkeiek be nem fogadták azt mondván, a hun az szentegyház, ha igy kell is lenni, kiáltson és bajátzon benne, de mi semmit nem adunk neki, sem szolgalatjára be nem megyünk, mint Simonyiban is hasonlóképen bement, ott sem acceptálták, sőt még illetlen szókkal is illették emiitett Csernatony uramat*'.