Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. II. Budapest 1903.
3. Különfélék - VI. Fanchy Pál és Balassa Szidónia kegyelemlevele.(Földváry László)
Hinc infrascripti Cives et Incolae Helvetieae Confessionis addicti Eperjesienses Vigore psentium damus et attribuimus plenariam potestatis facultatem, et pro hoc duntaxat Casu Perillem Dnum Oregorium Demjén apud Augustissimam suae Maitis Caeo Regiae Aulám Viennemsem juratum Agentem pro plenipotentiario declaramus, quatenus prmissa omnia fine impertiendi remediis apud Suam Mattem Sacratissimam medio hullimae Instantiae suae Matti Ssae de genu humillime porrigendae, idem negotium promoveri haud dedignetur. Eperjes 30. Mart. 1754. Georgius Csengeri Eperjesiensis civis et cothurnarius. Johannes Kovács m. pr. Michael Gönczi, Stephanus Bársony, Johannes Kúti, Johannes Komáromi, Steph. Benedek, Ladislaus Horvát, Georgius László. (Az eredeti a dunamelléki ref. egyházkerület levéltárában. St. köteg 44. sz. a.) Közli Földváry László. VI. Fanehy Pál és Balassa Szidónia kegyelemlevele. 1 v Nos Ferdinandus tertius, dei gratia electus Romanorum Imperator Semper Augustus, ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniaeque etc. Rex. Archidux Austriae, Dux Burgundiáé, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, Marchio Moraviae, Comes Habspurgi, Tyrolis et Goritiae etc. Memóriáé commendamus tenoré praesentium significantes quibus expedit Universis: Quod nos cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostrae propterea factam Matti, tum vero oblationi nostrae íidelibus Regnicolis nostris, in proxime praeterita praememorati Regni nostri Hungáriáé Diaeta Posoniensi, per Majestatem nostram Articulariter factae satisíieri volentes, moti insuper pietate et dementia Nostra Regia, qua lapsis veniam et delinquentibus gratiam facere, jurisque et Justitiae rigorem lenitate misericordiae temperare consvevimus: fidelem nostrum Egregium 1 Az előkelő és dúsgazdag Fanchy nejével együtt protestáns volt (ág. h.). Vérrokonok lévén, tiltott fokú házasságkötés miatt a kir. fiscus az esztergomi szentszék elé idéztette 's „fejük és javaik elvesztésére méltóknak" ítéltettek. Javaikat tényleg a fiscus el is foglalta, magok pedig a bozóki várban fogságra vettettek. Végül is Szelepcsényi György nyitrai püspök és cancellár közvetítésével (ez utóbbinak juttatott gazdag közv. díjért) III. Ferdinándtól kegyelmet nyertek, de csak hitehagyásuk árán.
