Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

6. Árva ekklézsiák a veszprémi ref. egyházmegyében. (Thury Etele.)

madván, azon plébános úr önként a templomot és helységet ott hagyta. így osztán a templom vissza szállván ott levő kálvinistákra, akkori káptalanbeli urak, a plébános által toronyra tett 60 frt kölcségeket rajtok megvették, mint ezek 1721-ben véghez vitt és pesti religiosa commissiora beadott inquisitiobul megvilágosodnak. Birták is azon templomot és isteni szolgálatokat gyakorlottak egész 1749-dik esztendeig békességesen, míg nem ezen esztendő április hava 13-dik napján Orosz Pál nagyprépost, generalis vicarius Lenti István urak, azután Gyurkovics Ferencz szolgabíró úr majd ötöd napig nálok laktak, utoljára pedig 20-dik április, ugyan Lenti István, Szentimrei Ferencz, Kis István és Dubniczai István kanonok urak sok ízbeli kérésire, fenyegetésire, és írt szolgabíró úr több izbeli eskűvése alatt tett fogadásira, hogy a prédikátor s mester közöttük megmaradhatnak, a fülei plébánosnak nem fizetnek, templomokbúi a mobiliakat kihordhatják, harangjokat elvihetik, s ezeket a káptalan megpöcsétli, a nemes vármegye confírmálja, a minthogy reá ajánlván az urak magokat, templom és toronyhelyet kimutatták, azok is a templomot az uraknak attak, de sem az urak ajánlásokat nem pöcsételték meg, sem a nemes vármegye nem confirmálta. Melyet hogy a káptalan cselekedne, instancziát nyújtottak a lakosok a káptalannak, de a káptalan sem pöcsétölte meg. Bíró Márton veszprémi püspök úr ő excellentiája is azon esztendőben 18a augusti a confirmatio ellen protestalt a vármegyén, mindazonáltal az isteni szolgálat köztük megmaradt 1750-dik esztendő augusztus hava 13. napjáig. Melyen a nemes vármegye gyűlésén ő felsége parancsolatja publicaltatott, mely szerint vallások exercitiumát elvesztették, azon okbul, mintha ők excessusokat s földes urok ellen támadásokat tettek volna, egy közülök proscribáltatott is (kinek egyéb excessusát nem tudták, hanem hogy felséges asszonyunkhoz instálni járt) másod sedriara citáltatván, megcsapattattak, kik egyéb bűnöket nem tudják, hanem hogy a magok tulajdon harangját miért oda nem engedik, hanem midőn ágens úrhoz készültek és dolgokrúl a vármegyén tudakozódtak 1766-ban, akkor értették meg, hogy fülei plébános vádjaira verettek meg, gyanakottak azért, hogy nem is volt királyi parancsolat, mely mellett exercitiumok megtiltatott, ők pedig megverettek, mert rendszerint ők meg nem hallgattattak, azért azon 1766-ban ágens uramhoz Bécsbe mentek és zárt levelet neki vivén, az a fölséges udvarnak mellettek instancziát adott be.