Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

6. Árva ekklézsiák a veszprémi ref. egyházmegyében. (Thury Etele.)

nemes és agilis compossessoroké. Ezeknek helvetica confessión levőknek, vallások közönséges exercitiuma volt. Csopakon ember emlékezetit fölyül haladó időtől fogva, de Lenti István veszprémi nagyprépost úr azt maga hatalmával 1751-ben a templomot elvétetvén, félben szakasztotta, és az óta isteni tisztelet nélkül vágynak, noha a felséges udvarnál instáltak az restitutióért, minden haszon nélkül. Pal óznak, amazoknak szomszédságában Tettes Szála vármegyében, ugyan T. veszprémi káptalan faluja. Abban ember emlékezetit fölyül haladó időtől fogva volt helvetica confessión levőknek vallásoknak közönséges exercitiuma, és jóllehet 1754-ben fent írt Lenti István nagyprépost úr elvette a paróchiát és templomot tőlük, a lakosok mindazon által prédikátorokat szállítottak a falu házában, és ott isteni tiszteleteket continuálták, de a pápisták a prédikátorra oly fogást tévén, mintha az boszorkány volna, őtet a vármegye maga tömlöczébe tétette, és így az isteni szolgálat közöttük egészen megszűnt, a prédikátor pedig a tömlöczben pápistává lévén a tömlöczbül kibocsáttatott. Lovas, Paloznaknak közel levő szomszédságában lévő falu, két curián kívül a fejérvári custosságé, és nagyobb részben a veszprémi captalané, fekszik Szalavármegyében. Itt ember emlékezetit fölyül haladó időtűi fogva volt a helvetica Confessión levőknek vallások közönséges exercitiuma, kiknek midőn 1753-ban meghalt volna predikátorjok, a T. veszprémi káptalan, mint földes uraság nem engedte, hogy más prédikátort vigyenek helyébe, hanemha neki az examenre praesentálják, melyet midőn a lakosok, mint szokatlan és addig hallatlan dolgot nem cselekedtek volna, egynehány káptalanbeli urak hintóval kimenvén, parochialis házat, és az templomot elpecsételték, még pedig a templomot pöcsételték el a szomszédbul oda vitt lánggal égű tüzes kanócznál; ezen lármára magok az lovasi lakosok templomhoz tódulván, némelyek pedig a harangot félre vervén, a mezőn és szomszéd alsó eörsi helységben levő népet is oda lázasztván, az összetódult nép hajigálódott, moslékos szemetekkel forgolódott. Melyért felséges asszonyunknak 7-a octobris 1754-dikben intimalt parancsolatja mellett lovasiak, alsó eörsiek a szalavármegyei törvényszékre fiscalis actio mel-