Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

2. Levelek Ráday Páltól egyházi ügyekben (Zoványi Jenő)

candam informationem (két levél ===== négy oldal közben hiányzik, azután így következik) kat tenne, mind penig annak és az Ordinarius ágensünk subsistentiájáról is provideálnánk, amint is mivel ez universaliter publicum, amely minden jólelkű reformátust egyaránt illet és egyszersmind az diaetalis actáktól ugy függ, hogy az charitativumnak összekeresésében is bá'rabban procedálhatunk, méltóbban javallanám, ha az kezemhez küldött írások ezen publicumra, úgymint az commissionalis acták censurája körül való vigyázásra s agentiára fordíttatnának és stylizáltatnának, mert in hoc casu az pataki dolog is a latere bejőne, és az emiitett ágensek amaz universale mellett ezt is egyiránt folytathatnák. Másként is amennyire én az bécsi dicasteriumoknak folyását tudom, magával hozza az pataki commissiónak természete, hogy az felséges udvar annak actáin fog fundálni és ad partém való több inforniátlókat nem fog admittálni, hanem amazok szerint intézi el maga determinatióját, melynek az lesz főbb vége (amint az commissarius atyafiaktól informáltatom), hogy az regulatiókat, amelyeket opiniójok szerint javallanak, kegyelmes urunk ő felsége is applacidálja. Mivel pedig nehéz is volna oly emberséges, kivált külső embereket feltalálnunk, akik azon scriptumokkal imitt amott járnának, nemde nem helyesebb volna-e az pataki deákok közül (mivel ugy is többire hevernek) mindannyit választani, akik albummal muniáltatva levén, járnák meg külön külön az esperességeket, ugyanazon espereseknek ezen felül irt, publicumot kijelentő subscriptiójok alatt, melyet én is a Tisza s Duna közi s ugy az Dunántúl való püspökségekben kész vagyok véghez vitetnem, melyre nézve szükséges (ha ezen mód tetszik) az commissarius atyafiaknak Patakra irni, hogy azon deákokat elrendelvén, az esperességeknek és superintendentiáknak száma szerint ki is küldjék, kik közül én is hármat magamhoz el fogok várni. Való dolog, megbotránkozhatnak az atyafiak mindenütt, hogy az tállyai rendelés ellen többet terheljük őket, de mivel az csak az Ordinarius ágens számára repartiáltatott, ez pedig extraordinarium levén, extraordinaria expensát is kivan, reménlem lecsendesíthetjük őket. Azt (meg kell vallanom) méltán sajnálhatni, hogy azon tállyai fundamentális végzés mellől némely esperességek már recedáltak, mert sem az borsodi, sem az feljebb való két esperességek majd két esztendőbeli obtingensöket meg nem küldöttek (amint Pozsonyból írják) a tudvalevő cassába; akármint mentsék pedig magokat, nem lehetne ezt másüvé fordítani, mert actu az ágens Csejtey uram ott fenn fáradoz, aki megkívánja elvégzett diurnumát, kivel