Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.
2. Levelek Ráday Páltól egyházi ügyekben (Zoványi Jenő)
voltát nem lehet nem ismernem, mind azért hogy mentsége szerint a superioritáshoz alkalmas engedelmességét mutatta, mind pedig hogy nyája között fenforgó botránkozásokat irtogatni lelkiismeretben szoros kötelességében áll; mindazáltal (ha citra stúdium pertinens kell szólanom) nem javaihatom azt, hogy ő kegyelme maga mellett in propria causa más ellen ex publica cathedra apologizált, mert azzal privatim való indulatosságának jelét hagyta, sem azt, hogy propria autoritate extra sacram az inquisitiót peragáltatta, mert az in criminalibus nem a parsokat, hanem a magistratust, akár külső, akár belső legyen, illeti. Mit mondjak azért az ily insiccata és delicata materiában ? a melynek Ítéleti kivált a személyeknek jóformán való ismerésétől függne és az pronunciálhatna inkább condemnatiót vagy absolutiót. Ez iránt való incapacitásomat ismerem, de ha a közjónak terjedését, ellenben pedig a félhető szomorú gonoszoknak következését kell szemlélnem, quod sentio, scribo. Minthogy azon árva oskolának megmaradásától függ sok ecclesiáknak jövendőbeli gyarapodása is, annak protectióját s fennállását legfőbbnek kell ismernünk, ha azért Csécsi uram tudománya iránt inculpabilisnek találtatik, megmarasztását s meggyökereztetését szükségesnek tartom, mind azért, hogy tanításra alkalmatos embert kapni közöttünk igen ritka, és a privatim való összeháborodásért excludálni nem elégséges ok, mind pedig hogy exclusiója mindnyájunknak botránkozást, másoknak pedig nemcsak csúfot, hanem a régen elszánt veszedelemre alkalmatosságot szolgáltatna, ahonnan (ugy tetszik) kifoly az a consequentia, hogy mivel rend szerint szokott lenni az egyházi személyeknek más parochiákra való változtatások, mindenek felett főbb expediensnek tartom, hogy tiszt. Azary uram persvadeáltassék és esperest uram által el is rendeltessék oly más helyre, ahol becsületének nevekedésével külső promotióját is érezhesse, s tartom is másoknak relatiója szerint oly keresztény igaz lelki szolgának, hogy maga privata injuriáltatásit félretevén, nemcsak el kívánja rekeszteni másoknak a magunk nyomorult sorsán bizonynyal következő csúfoló nevetségöket, hanem inkább a köz jónak örülvén, azt minden eddig fenforgott dolgoknak amnystiájával terjeszteni igyekezik. így mind köz ügyünknek diszessége megmarad, mind Csécsi uram post inconvenienter peracta ex postrema admonitione elméjére tér, mind pedig tiszt. Azary uram oly kegyes moderatiójáért közdicséretet nyer, és érette Isten is megáldja. Ezeket gondoltam jónak lenni megírnom; mindazáltal kegyelmednek és kegyelmed által más atyánkfiainak engedel-