Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

2. Levelek Ráday Páltól egyházi ügyekben (Zoványi Jenő)

fenforgó illetlen zenebonáskodásnak csak por hamu alatt (amint már vélni kell) kevéssé elrejtett tüzét, újonnan szikrázni (vajha nem veszedelemre lángozna!) váratlanul értem, nem kicsiny szivem háborodásával considerálom, mely is, hogy kegyelmed kegyes" és bölcs s az onnan való folyásból hathatós Írására, rövid szóval való választ ne tegyek, nem tartóztathatta meg tovább, alkalmas időtől fogva a chyragra miatt heverni kény telenittetett pennámat s kezemet. Megvallom, Istentől rész szerint megengedtetett, rész szerint titkos tanácsából jóra intézett, de mindazáltal elménk megfoghatásáig büntető fatalitásnak tartom, hogy ahonnan szemünk láttára elhatalmazott kedvetlenítő sorsaink között, azokat elszélesztő s uj reménységeket elevenítő örvendeztetéseket várnánk, onnan támad s csoportozik össze buslakodtató szomorkodásnak és amaz felső gonosznak méltán tartható bizonyosságra terjedő materiája: omne regnum etc. Ugy vélekedem, ha mikor másban másutt, itt volt volna kiváltképen helye annak: principiis obsta; de kegyelmed panaszához panaszomat toldhatom, nem csak az iránt, hogy kevesen vannak, akik nyelvünkbeli Izrael szakadozását fájlalnák, annyival inkább orvoslanák, de midőn magam is ez elmúlt szüretelés alkalmatosságával ugyanezen gyuladozó gonosznak megismerésére s elszélyeztésére curator Soós István ur által praetigált s nekem tudtomra adott terminuson Patakra compareáltam volna, az összegyűlésnek hirét sem találtam, és jóllehet most is, quid facti opus sit? köz szónk, javallásunk és Ítéletünk, hogy orvosolni kell; de ki, mikor, miképen ? előgördül azonnal a gátoló akadékoknak kegyelmed Írásában letett helyes feljegyzése, melyek között előttem kevesebb volna az összegyűléstől való tartalék (mert az ilyenre a tilalmat kiterjedni gondolni csak magunk szükségtelen ijesztése) de többet tészen mind az egymástól ide s tova messze elszélyedett létünk, mind az onnan származott s egy okból más okot nemző szokásbeli mentegetőzésünk és veszendő privatuminkban való elmerüléssel, az köz és kivált lelki jónak kevésre való becsülése, Ut ad rem. Bizony a praemissák szerint szeretném s javallanám egynehányunknak oda való gyűlését, lehetetlen levén, hogy a pörlekedő felek lelkek ismeretére való hatható beszólással, mind magok csúfságra kiadott állapotuknak kívánt diszességre való visszahozásáért, mind Istennek nagy kegyelméből az eddig csuladatos (így!) képen megmarasztott nagy közjónak gyarapodására nézve be ne vennék impartialis istenes közbenjárásunkat és intéseinket, annyival is inkább magam részemről méltán kivánnám, akinek ő kegyelmöket személyök-