Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

liat-lan erejét tisztelik: kérve figyelmeztessük, hogy ne* héz helyzetünket tekintve, minden lehető buzgalommal és büleseséggel igyekezzenek kifejteni minden erőt, melynek fénye legalább halvány ragyogásban vetné vissza magát a protestáns hitbuzgalom azon századaira, mely hegyeket mozdított ki helyéből, lehetetlennek látszó dolgokat tett lehetővé, s egyházunkat elveivel és intézményeivel, reánk nemcsak megőrzendő, de gyarapitandó örökség gyanánt hagyta.

A zsinat által megalkotott Konvent; az iskola ügyekben elég lelkiismeretes gonddal igyekszik eljárni, s az adott törvény keretében iskola ügyünk biztosítására a lehetőt megtenni. Az egyli. közalap létesítése is egyetemesen megkezdetett, s bár sok helyt akadályokba ütközik, de ezen akadályok legyőzésére hisszük, hogy minden lehetőt meg tesz, kell hogy megtegyen az egyházához meleg szeretettel ragaszkodó lelkesedés.

Egy szükséges dolog van, melyet a számításból nem szabad kifelednünk. Ez az, a mit folyóiratunk múlt évi folyamában is kifejeztünk, hogy az egyházi közalap létesítése után, minden más eddig gyakorlatban volt segélyezéseknek véget kell szakítanunk. Az égett, szűkölködő egyházak segélyezésére, az egyháztagok, tapasztalásból mondhatjuk — most már alig bírhatok; ugyanazért, már ez évben meg kell hogy kezdessék a szűkölködő egyházak segélyezése s az egyes részek megmentésének szent munkája. Ez mintegy kézzel fogható erősség lesz az egyh. közalap mellett s ennek következése leend a nagyobb felbuzdulás a szent ügy érdekében.

Egyházunk s a magyar protestántizmus jelene után, nem lehet, hogy a jövő felé is ne tekintsünk. Helyzetünk itt is méltán tölt el aggodalommal. A mi régi ellenségünk, mely ina úgy mint századokkal ez előtt múltjához következetesen, szeretne minket kiirtani a földszinéröl, a római kath. hierarchia Magyarországon most erősebb és