Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
491 tétes typusu tan harczosai részéről ilyen tiszteletben és tekintélyben részesüljön? Ha a munkát úgy ismerték, mint apostoltól számlázottat, nincs szükség magyarázatra, mivel a gnosticusok, Marciont kivéve, nem vetették el az apostolok tekintélyét. Ha pedig koholt szerzemény volt, mely János halála után évtizedek múltával jelent meg, orthodoxok és eretnekek által való elfogadtatásának megoldatlan talánynak kell maradnia. Hagyva most a külső bizonyitékokat, a belső bizonyítékhoz fordulunk. így először is azon állandó ellenvetéssel találkozunk, hogy a szerző catholicus hangja, s különösen a „ zsidók “-i’ól mint idegenekről való beszédmodora , nem egyezik meg János jellemével és állásával. Azonban, az olvasónak nem kell feledni, hogy János sohasem volt az a zsidóskodó, a kinek a tíibingai tudósok festették, hanem az az apostol, a ki a pogányok apostolának testvéri jobbot adott (Gal. II. 9). Nem kezdetben ir, mikor még a templomban a törvényes gyakorlatokat megtartották a keresztyének, s hazájuk fiai közűi igen nagy számit nép megtérését reményiették. A templom romban hever. A mester eme szavainak értelme: „a templomnál nagyobb vagyon itt“ (Máté XII. 6.) tanítványai előtt a Gondviselés leczkéiből és a Sz. Lélek tanításából világossá lett. Jézusnak mint Messiásnak, a zsidók nagy része általi megvettetése, a mi jóval azelőtt búval töltötte el Pál apostolt, most már minden kétségen kívüli tény volt. Az egyház elleni zsidós ellenségeskedés, a mint a zsidó háború közeledett, kegyetlenkedésben tört ki. Már korábban a zsidókeresztyének üldöztetéséről szól Pál, I. Thess. II. 14-ben és a Zsidókhoz irt levélben (X. 32 — 35). 44-ben , I. Herodes Agrippa, a szigorú zsidó, elfogta és megölte Jánosnak tulajdon testvérét Jakabot. Nehány évtized múlva — (Hegesippus közvetlen Jeruzsálemnek Vespasani általi ostromlása előttre teszi ezt az esetet) — az igazságos Jakabot, Jézus atyjafiát is, a ki mindenek
