Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
487 leket, s hogy az egyház meglevő irodalmában a három evangyéliommal egy időben használtatott. ') Mangold szinte majd csak ennyire megy. Megengedi, hogy a külső bizonyitékokban nincs hiány. * 2) Kell-e ennél kielégítőbb bizonyság ? A bizonyitékok ezen rövid átnézetében, mit itt adni szándékozunk, mint adott dolgot vesszük fel, hogy az evangyéliom és az első levél ugyanazon toliból származtak. Baur és Hilgenfeld tagadták ezt; de azon kérdés felett egymástól való eltérésök, hogy melyik volt a korábbi és melyik a későbbi, a szerzőség azonossága mellett szól, — a mi oly vélemény, a mit mind a legerősebb belső bizonyitékok, mind az egyetemes traditio bizonyit. Eusebiusnak, a negyedik század első negyedében, a legkorábbi keresztyén irodalomnak ma már elveszett nagy részével kezében, nem volt tudomása ezen evangyéliom szereztetésére vonatkozó vitáról. Origenes, egyik legképzettebb tudós, ki a második században (A. D. 185) keresztyén szüléktől született, azon evangyéliomok közé sorolja, melyek azon egyedüli iratok, „melyek ellen az Isten anyaszentegyházában az ég alatt sehol sincs ellenmondás. 3) Irenaeussal egyezőleg, kortársa Alexandriai Kelemen előadja, a mit a legöregebb presbyterektől hallott. 4) János — úgymond — egy szellemi evangyéliomot“ irt, barátai által is ösztönöztetve, a Sz. Lélek által is buzdittatva vállalatára. A Muratori-féle canon részletesebben , hasonló tartalmú traditiót közöl. Az apostolt — úgymond — tanítvány és püspöktársai buzdították az írásra. Justin Martyr idézeteket közöl, mik kétségtelenül ezen evangyéliomra vezethetők vissza; s a Krisztus személyére vonatkozó tanát semmi más forrásból nem me') Gesch. Jesu, I. 137. 2) Bleek, Einl in d. N. T. (3. kiad.) 281. 1.-1) Eusebius, H. E., VI. 25. 4) Ibid., VI. 14.
