Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
ii södő eretnekeknek szaporodásával szemben X-ik Incze és 7- ilc Sándor záradékainál fogva elhatározá magában, bogy országát egy hit és vallásban egyesíthesse, mely végre nem csak a politikai, hanem a legszentebb vallási kötelékeket is ketté szakította. És mégis, a mi legnagyobb monárchiánk, ki csaknem hihetetlen dolgot hajtott végre az ediktumok visszavonásával, az égiek irányában is fáradozva, több mint két millió lelket vezetett vissza az egyház ölébe szerencsésen és kívánt eredménynyel, mi által az egyháznak igen kedves szolgálatot tett, de a római szék, engedelmeskedni épen nem akar, sót azt kereken megtagadta. Hát ez jele a hálának, mely nem csak szavakban kell hogy nyilatkozzék, hanem cselekedetben is?! Hát nem de a kegyelem szaporítását és a szives jó hajlam kimutatását várhatta királyunk a kúriától?! Hát nemde illő tisztelettel tartozott volna viseltetni a pápa az egyház, és ennek szolgái iránt, kiknek védelmét és oltalmazását, már oly rég idő óta élvezi. És mégis, mindezek ellenére, a pápa, ámbár tudomása van a Regale felől tett nyilatkozatáról a királynak: mindazál- tal nyugtalan fejével, még sem akar semmit tudni a legtekintélyesebb koronának jogairól, melyeket elődei nem csak elismertek, hanem illő tiszteletben is tartottak. Jóllehet a király, ki koronájának jogait tökéletesen ismeri, miben nem is lehet kételkedni, csak is nagy nevű eldő- dei Szent Lajos és más egyébb fejedelmeknek példáit követve, akarja birtokában, mint illetékes helyen a regale jogot megtartani, a minthogy ennek boldog emlékezető édes atyja is háboritlan birtokában volt, bőven fedezve az egyház a püspökök szükségeit, hűség és igazságban képviselve ezek mellett a maga világi érdekeit is: ennélfogva, igen jeles fejedelmünk, az igazságot minden cselekedetiben sinormértékül választva, É’rancziaország egyházi rendét összehivá, hogy a püspökök vé* leményes előterjesztését meghallgassa, és azok szerént, észrevételüket figyelembe véve, kérésüket teljesíthesse és egyszersmind, jobb fenyíték czéljából, a főpapság tekintélyének öregbítése végett, elhatározá a dolgokat úgy intézni, hogy azok jól és helyesen folyjanak. Ezen gyűlésben, mely épen a Regale kérdésében tartatott köztudomásra hozzák a püspökök, hogy, a hegyen tullakó doktorok és a pápai széktől kiküldött udvaronczok semmi fáradságot nem kiméinek azon nj véleményt terjeszteni, hogy a pá*
