Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

39

— úgy megilletődve érzi magát, hogy minden Francziaország irányában, értelmes, és minden részrehajlástól elfogulatlan ember, találkoznék csak egy is az egész keresztyén világban, képzelhetné, miszerint egy pápa a ki épen azon időben midőn ő felsége oly jó sikerrel fáradozik, gondját, és tekintélyét arra fordítva, hogy alattvalóit ismét az Egyház kebelébe vigye vissza, oda működvén, hogy mindaddig, mig határai terjednek az Isten országát szaporítsa, a tiszta katholikus apostoli római egyháznak hűségesen szolgálva, hogy egy pápa annyira félrevezetve elcsábittassék, hogy egy oly nagy királynak az egyház legidősebb fiának nagy követét elfogadni magát vonogassa^ sőt ugyan ő nem tekintvén a megvetést a sok méltatlanságot, mely folyvást elkövettetik Franczia ország ellen ministerei részéről, és utjokat behunyt szemmel nézi, holott pedig az ő királya, neki semmit inkább szivére nem kötött; mint azon gyermeki tiszteletet megmutatni, melylyel minden időben ő szentsége iránt viseltetett, arra forditván minden gondját, és igyekezetét, hogy közté, és a pápa közt a legszivélyesebb egyetértés helyrehozatván, őszintén fentartassék 1

A dolog azonban sokkal illetlenebbnek tűnik fel, mint első tekintete látszik ; mert hogy rá nézve Sz. Lajos temploma bezáratva, átok alá vettetett; ámbár nem csekély befolyással lehet rá, miután ő érdeméssé tette magát a templom felügyeletére: mindazonáltal tekintve a rendiletet, mit vett a legkeresz- tyénebb királytól, ki semmiféle átok alá sem jöhet, kinek karaktereit is, mint szentséges legnagyobb monárkhának képviseli, nagyon illő volna, hogy az felszabadittassék, az egész méltatlan herczehurczállás megsemmisittessék!

Isten mentse meg, de Lavardin urat. hogy ő szentségét, szokatlan és menthetetlen cselekvényéért legkevésbbé is vádolja mert jól tudjuk, miszerént neki nem lehet más egyéb oka pa- nanaszkodni, minthogy azon gőgös, s felfuvalkodott nagyravá- gyással, melyei környezete hanyatló ereje s gyengélkedő egészségével vissza élve, Francziaország iránt rosszakarat és irigységből viseltetik, azok befolyásos rágalmazásától nem képes magát felszabadítani, sem fordíthatván arra atyai szeretetét, ki, mint más jámbor és szent pápák, a franczia királyok iránt, minden időben hü tisztelettel viseltettek, azt méltányolni tudni, arra forditván minden befolyásukat, hogy hamis előterjesztésükkel a dolgokat összezavarva, Francziaország ellen elkese- ritség, hogy igy cselszövényeikkel ő szentsége behálózva, foly-