Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

416

keresztyén egyházakkal, könyörgéseitekkel értünk esedezve, bennünk azokat is, mintha meghaltak volna sirattátok, és a bóketürés és állhatosság ajándékával és szabadságával megajándékozva, nekünk tetemes segélyt nyújtottatok és mindnyájan értünk közönséges és magános imáitokban, velünk együtt az Istennél zörgettetek; mert, midőn még a legdurvább nápolyi három rendű evező szájához valánk lánczoltatva, mint félig megholtak, éjjel és nappal sóhajtás, nyomor és nyögéssel küzködve fohászkodtunk volna, innen a jótevők és a ti kegyes és szorgalmatos közbenjárástok által bajaink és busulásinkat elfelejteni segítettétek. Elsők valátok, kik ezen leghatalmasabb Helvét köztársaságnak, egyesült református városainak közakaratából a mi ügyünket, sőt magának a Krisztusnak, ügyét bennünk megmenteni, magatokat egész odaadással felajánlottátok, midőn mi még a három evezős hajó börtöneiben halállal küzdve tusakod- tunk, bent és kívül a városon kegyes adakozással pénzt gyűjtöttetek, melyre fellelkesült kegyes buzgalom és csodára méltó bőkezűséggel, irántunk tőletek önként származott buzgó jó indulattal, haj ! mi gyorsan, a híveket, nagy mennyiségben adakozni felhivtátok, minket a ti várostokba érkezteket ünnepélyesen fogadva, az egész város és polgárai általános tapsától, mintegy Isten angyalait a szeretet, kedvesség kimutatásával és a jótevő emberbaráti kegyelet mindennemű tiszteletével köszöntve árasztottatok el; és számunkhoz képest ezen nagyérdemű és nagytekintetü fényes Egyháznak tudós és fő- tiszteletű egyházi vezérférfiainak, lelkészeinek, kitűnő jeles tanárainak, asztaluknál ketten-ketten, összesen pedig 15-en a legszivélye- sebb vendégszeretetet élveztük, engem s társaimat a hosszan tartó három evezős hajó undok mocskaitól megszabadítva, ütésből keletkezett fájdalmas sebeinket begyógyítva, meleg kebellel öleltetek, nem felejtkezvén meg ágyban fekvő betegeinkről sem, kiket a nagyon tisztelt nagyságos orvos-doctor uraknak hűséges ellátása és gondozásával, mint atyai szeretettel fogadott vendégeiteket ápolva, ápoltatva gyámolitani soha meg nem szüntetek. Szóval: mi tömlöczben valánk és ti hozzánk jöttetek; jövevények és leg- szánakozásra méltóbb számüzöttek valánk és ti befogadtatok, éheztünk és adátok, mivel táplálkoznánk, szomjuhozánk és adátok nekünk italt, mezítelenek valánk és megruháztatok, betegek valánk és meglátogattatok, és minden szükséges dolgokkal bőven ellátva elhalmoztatok, úgy, hogyha lehető volt volna, még szemeiteket is nekünk adjátok vala.

Továbbá: hogy közülünk senkinek lelkében azon gyanú ne támadna, hogy ti a velünk közlött bőséges jótétemény közlésében