Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

hintó. A Florenczi és pármai herczegek, 18 főrangú ifjú kísé­retében, mind lován ülve, mind össze 6oo-an a spanyol követ kivélével, ki magát még eddig nem ismerteié, incognito időz­vén az ünnepélyes órában. A kíséret a farnesi palotához érve Lavartin és neje ezüst pénzt szóltak a szegények számára bi- bornok Naldachió pedig a közönséges nép közzé vegyült, mely- hangosan kiáltotta: Éljen Francziaország! mit a pápa hallva, igen fájó érzelemmel fogadott. És midőn most a nagy követ az említett palotába hajtatott volna, vacsorára megliivatolt bibor- nok — herczeg d Fstréehez, hol fényes körben nejével együtt m egvendégeltetett, valamint bibornok Maldechinótól is más­nap pompás felfrissítő ételek és italokkal gazdagon elhalmaz- tatott. — A jó kedv után, a nagy követ, mind a király, mind pedig a pápa avult czimerét a farnési palotáról bevonatva he- lyettük két igen szép uj ólomszinü czimeket szegeztetett fel szállásának legnagyobb ajtajára. Ezek megtörténte után, királya által megbízatva kiadta parancsolatban minden szolgáinak, hogy olyan fegyvert visel­jenek, mint azon tartományban szokásban van, hogy igy senki télre ne magyarázhassa, mintha nem akarnák megadni az illő liszteletet az ottaniaknak és hogy a meghatározott időben min­denki szállásán tartsa magát; mert különben Mársiliába kül­detve a gályákra fognak elzáratni. És továbbá, hogy a korcs­mákat ne látogathassák, a Strázsaházaknak szigorúan megha­gyatott, hogy senkit délutáni 3 óra után házaikból ki és be­menni ne engedjenek. Mindezek ellenére a pápa a szertartás mester iljna Abassal megparancsolá minden dékánok, és főpa­poknak, hogy míg Marquis de Lavartin, a szabadszállás jogá­ról le nem mond mind addig, nagy követnek ne ismerjék el, se vele magukat semmi érintkezésbe ne tegyék, emellett szo­rosan felügyelni elrendelő azon szállásokra is hova a francziák, minden rang külömbség nélkül, nagy számmal szoktak meg­jelenni. A nagy követ, mind ezeket látva, Cibó bibornokhoz for­dult, kérvén, hogy eszközöljön a pápánál részére kihallgatást, miután senkit nem talál, ki ezt bejelentené a pápának. És mi­dőn e miatt futár által is értesítette volna a királyt, ez haragra lobbanva tudtára adta a pápa párisi követe Ranucei bibornok- nak; miszerent ő sem fogadja mindaddig rnig az ő nagy­követe Rómában a pápánál kihallgatásra meg nem jelen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom