Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

Az iskolai tanitás középpontja a vallás legyen ! Mindet! többi tudomány e körül forogjon s erre irányuljon. Az élet esélyei közt minden tudomány tehetetlen az életkedv fentartá- sára és a küzdelmek közt lankadatlan kitanásra a csüggedés közt bátorításra, a bukás közt felemelésre, a valláson kívül; egyedül ez képes vezetni bennünket kitartóan rendeltetésünk pályafutásain a czél felé, s vigaszszal kisér a halál ismeretlen völgyébe: „A tudománynak, — mondja vcrulámi Baco, — Isten dicsősége gazdag tárházának és az emberi kebel enyhhelyének kell lenni.“ Ezelőtt két évvel, mint Globe közli, Vilmos császár következőleg szólt. „Ha nem gondolunk arra, hogy az ifjúságnak egészséges és szolid oktatást adjunk ; ha a vallásnak nem adjuk meg az első helyet: úgy az emberi társadalom a legször- nyübb események zsákmánya lesz. Nincs vesztegetni való időnk 1“

Olyan olvasókönyv adassék iskolai növendékeink kezébe, melyben az ember világból, állat-növény- és ásványországból vagy a polgári történelemből vett tárgyakon kivül foglaljanak helyet a magyar református egyháztörténet főbb alakjainak életrajzai és a református egyház életéből vett nagyobb események leirásai.

Isteníteni tiszteleteink és szertartásaink legyenek egyszerűek. Ne a külalakra fektettessék a súly, hanem a belsőre, a lényegre ; a szellem a lélek legyen eleven és erőteljes, az képezze a cselekvény lényegét. Az isteni tiszteletet puszta látványossággá, ünnepélylyé fajulni ne engedjük soha és semmi szin alatt. Bármi féle megrendelt, mondva készült isteni tiszteleteknek, úgynevezett emlékünnepélyeknek a templomokban nincsen semmi jogosultságuk : azokat teljesen és tökéletesen ki kell zárni a templomokból, mert ezek által lealacsonyittatik az isteni tisztelet fönsége, az ilyenek tantermekbe, gyüléstermekbe, Elolvasó csarnokokba s más efféle helyiségekbe utasitandók ok- vetetlenül.

Ne tartsunk szószékből beköszönő és kibúcsuzó beszédeket, ilyeneknek templomban, közisteni tiszteleteken semmi helyök nincs, mert ez által nem pusztán és tisztán az igehirdetésre, — a mi pedig fődolog kell, hogy legyen, isteni tiszteletünkben, — hanem az illető beköszönő vagy kibúcsuzó egyén önmagára irányoztatja a hallgatóság figyelmét, főleg, ha önmagát charak* terizálja, mint némely lelkész azt tenni szokta beköszönő be* szédében; mert nem szabad szem elől tévesztenie egy perezre