Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
7-8. füzet
369 Hirdesd az igét! Egyházi beszédek. Irta Veres József, orosházi evang. lelkész. Az orosházi evang. gyülekezet tagjainak ajánlja szerző' Ára i frt. Csak röviden akarom ismertetni e lapok hasábjain Veres József tiszttársunknak ezen i4 egyházi beszédet magában foglaló könyvecskéjét. Beszédeit emelkedett szellem lengi át, mely magával ragadja a figyelmet, inkább talán az olvasót, mint a hallgatóét, a mely utóbbi a szónoki hév egyébként gyújtó hatása daczára sem rendelkezhet elég idővel arra, hogy a tömör gondolatok logikájának, az azokban elrejtett s néha-néha fellengős szóvirág árjában elmosódó evangyéliomi igazságnak közvetlen közelébe férhessen. Olvasva azonban nemcsak hogy nem hozza ki figyelmünket sodrából, sőt mivel az egész könyv érdekes, még inkább lebilincseli azt. Mély érzés, költői lendület, vallásos lelkűiét, olvasottság, szabadelvű gondolkodás, igazságszeretet az az erő, a melyek mint Isten legjobb adományai, karöltve önszorgalommal, nagy számú hiveire nézve boldogítóvá teszik azt a lelkészi pályát, melyen szerző hivatásszerüleg halad s most egyelőre ennyit, később azonban nagyobb áldást hinthetnek arra a térre is, a melyen Isten országa terjesztése szent ügyében mint irodalmi férfiú fellépett. A beszédekben előforduló szép hasonlatok közül különösen ki kell emelnem „A karácsonyi nagy öröm“ czimüben azt, mikor a keresztyénséget a Korál-szigetből képződött gyönyörű éden-kerttel hasonlitja össze. Megragadó szónoki fordulatot árul el, midőn ugyanezen beszédben Krisztus születésénél ezt mondja: „Mikor az emberi bölcseség már minden módot megkísértett a javításra, — de hiába; mikor az önbizalom már minden erejét megfeszítette a megmentésre, — de sikertelenül; mikor az elszántság már mindent feláldozott a siilyedő hajó megtartására, — de hasztalanul ; mikor halálos rettegés szorítja el a szivet és nyitja fel az ajkakat a kétségbeesés esdeklő vallomására: „Uram, segíts! mert elveszünk!“ — akkor van ideje a megtartó eszmének és személynek előállani: mert akkor van hitele, tekintélye, hatása.“ Mindig azonban a bibücus irály és a lelki haszon rovására van, valahányszor csak ehhez hasonlólag beszél: („Keresz22
