Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

Bzári nyilt parancsnak és ministen rendelet nek. S midőn szoron­gatott. helyzetünkben más menckvési utat nem találunk, mint fen­tebbi kijelentésünk szerint a legalázatosabb, de egyszersmind őszinte kérelem útját Felségedhez: bátrak vagyunk annak határozott, 8 tisz­telet teljes nyilvánítása mellett, hogy mi részünkről a nyilt pa­rancs és minister! ideiglenes rendelet keresztülvitelére segéd kezet hitelveink megsértése nélkül nem nyújthatunk — jobbágyi hódo­lattal esedezni az iránt: 1- ör. Hogy méltóztassék legkegyelmesebbon ezen ránk nézve oly sérelmes nyiltparancsot és ministeri rendeletet megszüntetni. 2- or. Bennünket a már többizben kifejezett leo'ulázatosabb kérelmünkhöz képest az 1848 előtti törvényes állapotba vissza helyezni. 3- or. Ennek megtörténte után legkegyelmcsebbeu megengedni, hogy választott tagokból álló, hitelveinkkel, s törvényes jogaink­kal megegyezőleg összeszerkesztett Zsinatot tarhassunk, melyen egy­házalkotmányunkat, és szervezetünket elkészítenünk, s iskoláink ügyeit rendeznünk lehessen; hogy aztán ennek határozatai a leg­főbb felügyeleti jog tekintetéből, Felséged ebbe terjesztetvén, leg- magasb beleegyezésének kinyerése után életbe léphessenek. 4- er. Addig is mig ezen legalázatosabb kérelmünkre a ked­vező válasz megérkeznék, kegyeskedjék oda utasítani a kormány- hatóságokat, hogy azok egyházi testületeinket, ügyeinknek, az ed­digi módoni vezetésében ne gátolják. — Folséges Császár és Apostoli Király! legkegyelmesebb Urunk ! él keblünkben a remény, hogy Felséged igazság-szereténél fogva legkegyelmestbben meghallgatandja kérésünket, s megengedi rö­vid időn érnünk a napot, melyen óhajtásunk teljesülésének örvend­hetünk, és megadnndju 3 millió hű alattvalóinak a lelkibékességet és nyugalmat, mely bennünket egyedül boldogíthat, drágább lévén a lélek, hogy nem mint a test, s vallásos béke, és lelkiismeret sza­badsága nélkül ez áldott hon minden gazdagsága sem adhatván boldogságot. Kik egyébiránt Császári, Apostoli Királyi Felséged igazság- szeretetébe, védelmébe s kegyébe ajánlván magunkat, és vallásunk egyházunk előttünk mindennél drágább szent örökségét, a leg­mélyebb jobbágyi alázatossággal és tántoríthatatlan hűséggel öröklünk: Debreczenbcn 1859-dik évi Október hó 8-ik s több napjain tartott egyliázkerületi közgyűlésünkből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom