Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
7-8. füzet
318 közmegegyezés nem nyilvánulhatott irányába — az utólagosan akár irodalom, akár köztanácskozás utján nyilvánuló vélemény pedig a közmegegyezésnek még csak árnyékát sem mutatja. — A ministeri ideiglenes rondelet ugyan, mely az 185(J-ban kiadott minister! törvényjavaslatnak csak jelentéktelen módosítása, közöl te- tett véleményadás végett a Superintendontiákkal, de ezek annak részletes tárgyalásába nem bocsátkoztak, nem is bocsátkozhattak, s ha tettek is némelyek arra megjegyzéseket, ezeket az egész bit- felekezetre nézve érvénnyel birókuak tekintetni nem kívánták, sőt minden Superintendentiák közegyetértéssel kijelentették, hogy ezen ügy Zsinat elébe tartozik, mint a mely lehet az egyházi törvény- hozás egyedül illetékes hatósága. — Az előbb Bécsbe felhívott, g kihallgatott bizalmi férfiak véleményét sem lehet a közmegegyezés nyilvanulásánuk tekinteni, mert ezek magok is nyilván kijelentették, hogy nézeteiket csak magán véleményekként kívánják tekintetni, s ha csakugyan a Ministerium által nem igy tekintettek volna: miért küldetett volna le a törvényjavaslat a Superinten- dentiákhoz véleményezés végett ? c) Az idézett § oly egyházalkotmányt kiváu megállapittatni a Fejedelem által, hogy az által a vallás szabadsága meg ne szo- rittassék, hanem épségben hagyassék (intacta caeteroquin religio- nis libertate.) — A nyilt parancs pedig ezt gyökeresen megsérti, sőt semmivé teszi, a mennyiben magához veszi az egyháztól az önkeblébeni reformálás és törvényhozás jogát, a mi pedig a vallásszabadságnak egyik kiegészitő, s elidegenithetlen alkatrésze. II. Nem fogadhatjuk el a nyilt parancsot azért sem, mert az nem egyéb, mint az egyház öutörvényhozási hatalmának, autonómiájának tettleges megtagadása, és elvétele, s az államnak egyházi ügyeinkben magának vett önhatalmú törvényhozása. Ugyanis a nyilt parancs bevezetésében, a Budai zsinat határozatai csak törvényjavaslatoknak, zsinati indítványoknak neveztetvén; a 43. és 50. §-ok is a zsinatnak csak törvénytervezési és inditványozási jogáról szólván; a Ministeri rendelet 114-ik §-a pedig a zsinat minden jegyzőkönyveit legfelsőbb elhatározás alá paranssolván felterjeszteni : látni való, hogy a törvényhozás nem csak megoszlik az államhatalom és felekezet között, hanem az utóbbitól egészen elvetetik, s számára nem marad egyéb az indítványozásnál, holott az államnak az egyházi törvényhozásban csak negativ veto — joga vau, a positiv jog — törvényhozás egészen az egyházé. — Es ezen tény, mely szerint az államhatalom a nyilt parancsban,
