Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
29 azt jegyzé rrteg a pápához fordulva: hisz a követ ur, csakis királyának utasitása szerént jár el s éppen nem akart senkit sérteni. A pápa ellenben azt válaszolá , ámbár neki nem szives hajlama valami olyasmit kívánni, mindazonáltal jól esik kimondani, hogy a király udvari tanácsosai felett szemlét, vagy ha úgy tetszik vadászatot tartva némelyeket közzülök bizalmától távol tartana, és hivatalnoktól megfosztaná, végkép kitiltva udvarából. Ily helyzetben, a király tetszése, és jóváhagyásából a fran- czia klérustól egy okirat szerkesztetvén, a király jogi érdeke és érdemében elküldetett a pápához ki haragra lobbanva, azonnal elleniratot bocsátott a fraczia klérushoz elvetve és megsemmisitve annak okiratát; mutogatva a szentirás több idézéséből; miszerint, hogya milyen buzgalommal lelkesednek a király iránt, ép oly kötelességük a szentszék érdekeit is képviselve támogatni, nemszolgáltatni arra alkalmat, hogy ő felsége ellentétben tegye magát mindazzal, mi a pápa részéről a közjó érdekében történik sőt kölességíik volna oda működni, hogy a jó egyetértés a szent szék, és a franczia udvar közt megszilárditassék, — óvást téve egyszersmind az ellen, mintha neki szándéka volna a franczia papságnak előnyeit a király érdekeivel szemben, szükebb körbe szorítani, miután a királyt a római egyház védője, és oltalmazójának tartja, mihezképest, keményen megróván papságot, és a királynak ügyvivőit, kik oly makacsul védik a király jogait és hogy nem találkozott senki ki közzülök az egyedüli boldogító tant szivére vette volna: mind azonáltal reményiem, hogy kötelességüket megismerve, áldásom küldése mellett, elvégre sietni fognak Brévémnek érvényt szerezni. Ezen szemrehányás, és leczkéztetéssel azonban a dolognak nem lön vége, mert a franczia főpapság, tovább menve, a pápa tekintélyét mérlegelve jogát és szabadságát túlkapásai ellen kétségbe vonta, és egy nyilatkozatot szerkesztett, négy pont alatt, mely felolvastatván a király megerősitésével is megszen- tesittetett, és latin nyelven mint következik közzé tétetett. 1. A pápa hatalma a világiakra nézve sem közvetve, sem közvetlenül nem terjed ki; a királyok és fejedelmek, a világiakban a pápától nem függnek és igy alattvalóikat sem oldoz- hatják fel, a hűség és eskü alól; mert azok a királyi jognál fogva a világi dolgokban egyházi felsőbbségtöl teljesen mentesek. 2. Hogy a közönséges zsinat, fölötte áll a pápának, és en-
