Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

303

. mely a református és lutheránus tannak felsőbb egységét ki nem fejezi. Steffens bölcsészeti tanár ellenben, ki ezen vitákba személyesen vett részt, nem kíván uj dogmát, hanem ragaszkodást a meglévő hitvallásokhoz.

Kínálkozott Martensennek Berlinben társadalmi élvezet is, de ottani tartózkodása mégis csak inkább magános volt; mert mindinkább világossá lett előtte, mit neki Mynster hazulról elutazása előtt ily paradoxonnak látható szavakban mondott, hogy különös nyereménye a külföldön utazó fiatal embernek az, hogy alkalmat nyer a komoly dolgok felett való eszmélésre. Csakugyan olvasta az egyházi atyákat, kivált Athanáziust, kinek az ariánu- sok ellen irt beszédeinek olvasását Marheineke nagyon ajánlotta. Szintúgy tanulmányozta Hegel logikáját, phaeno- menologiáját és encyclopaediáját, mely utóbbiakba, mint valamely blivös hálóba befonódott. Átlátta, hogy van ezeken mit gondo'kodni és mérlegelni.

Ugyanis, a hegeli oskolában rneghasonlás támadt.. Egyik korábbi követője Richter, valamely iratában kívánta volt elárulni a hegeli rendszer állítólagos titkát, mely szerint a halhatatlanság hitét és ezzel együtt az egész keresztyénséget tagadta volna. Ez által megrendülvén az iskola bal és jobb pártra szakadt. A balpárt elfogadta a vádat, állítva, hogy a jól felfogott Hegelizmus, radikálizmus, melynek hivatása az államban és egyházban létezőknek megsemmisítése, és hogy Hegel valódi tanítványának hivatása ily értelemben munkálkodni. A jobbpárt ellenben nevezetesen Marheineke, Göschel és mások azt állították, hogy a halhatatlanság hite megvan Hegelnél, vagy legalább szükségkép levezetendő a rendszerből, mely egész lényében teljesen megegyez a keresz- tyénséggel. Sőt némelyek állították, hogy még csak a Hegel féle rendszer által lett betöltve a keresztyénség feladata. Ha most utólag vesszük szemügyre e vitát bátran mondhatjuk, hogy Hegel a halhatatlanság hitét vol-