Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
7-8. füzet
292 tette, hogy minden valódi tudománynak történelmi alappal kell bírnia. Ez ismét történelmi tanulmányok felé fordította Martensen buzgalmát. Tanulmányozta tehát Müller János huszonnégy könyvét az egyetemes világtörténelemről. Sőt esti órákban, fiatal Grundtvigiánusok- kal, nevezetesen a két Hammerich testvérrel közösen olvasott részleteket e műből. Mellesleg legyen mondva, hogy Hammerich Frigyes később történész, kivált egyháztörténeti iró, Ti. Márton pedig nevelészeti és művelődés- történeti tanulmányok neves Írója lett. Grundtvig, azon állítását, mely szerint minden tudománynak történelmi jellegűnek kell lennie, a német bölcsészek ellen irányozta, mivelhogy ezek — szerinte, a helyett, hogy a történelemhez és a valósághoz ragaszkodnának, egyedül az álta- lok eszmének nevezett, levegőben lebegő valamiből indulnak ki. Azonban, daezára e mély hatásnak, melyet Grundtvig Martensenre gyakorolt, utóbbi mégis ily kérdést intézett magához: „Miért nem maradtál az ő pártján? miért nem készítettél magad számára sátrat az övé mellett? Azért nem, — úgymond — mivelhogy mindezek mellett még sem adhatta nekem azt, mit én főképen kerestem. En theologiát kerestem; én a hitnek és ismeretnek egybehangzó egységét kerestem; de theologiát, bele- mélyedést a hittanba, Grundtvignál nem találhatni.“ Grundtvig hatalmas felrázója volt a szellemnek, de tulajdonképi vezető tanifóvá nem volt minősítve. Grundtvig ellenfele volt Mynster, ki hitszónoklataival és „Elmélkedések a kér. hit tanairól“ czimü könyvével jelentékenyen járult hazája hitéletének fejlesztéséhez. A Grundtvig és Mynster közötti ellentét nem vonatkozik kettejük hitére. Mindketten prédikálták ugyanazon egy evangyéliomot, hitük és reményük is egy volt. Az ellentét csak az evangyéliom hirdetésének módszerében
