Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
20 Convent Pesten, a 4 ref. egyh. kerület küldötteiből összeült, az egyház, s iskolai ügyek szervezésére két küldöttség neveztetett ki, de az volt tapasztalható, hogy noha a küldöttségi munkálatok ki nyomattak: nemcsak nem kelthettek ezek általános érdeklődést, sőt több vezér férfiakat hidegekké tettek a szent és közös ügyek iránt. — Mintha le lett vólna zárva a küldöttek szája: nemcsak fel nem emelte senki szavát a miniszter több rendbeli törvénytelen intézkedése ellen a Conventen, sőt, habár érezték is, hogy már már elviselhetetlen sulylyal nehezednek a protestánsok vállaira az egyházi és iskolai ügyek terhei : még sem emelte fel erélyesen senki szavát azért, hogy az i848-ik évi XX-ik törvényczikknek adatnék meg már az élet, más szóval adatnék ki már az ország közjövedelméből az aránylagos illetőség a protestánsok egyházi és iskolai szükségleteik fedezésére. Tévednek azok, kik állítják, hogy azért nem említettek fel ezek, mert, adó ut des elve szerént, majd jelentékenyebb befolyást követelt volna a a miniszter, ha az országos jövedelemből bizonyos illetőség adatnék évente a protestánsoknak; tévednek, igen! mert a protestánsok önkormányzati joga már 1848 előtt biztosítva volt; tévednek mindenek felett azért, mert, midőn az országgyűlés meghozta azon határozatát, hogy „minden bevett vallás-fele- kezetek egyházi és iskolai szükségleteik az állam által fedeztessenek“, ezt semmi feltételhez nem kötötte. így igazoltatott be az események által, a mi a Convent eszméje megszülemlésekor mindjárt kezdett hangzani, hogy az érvényesen határozó Convent eszméje: non de tempore született; sőt azt is merjük koczkáztatni, hogy iskolai ügyünknek nyilvánosan ártott is a Convent, az idő megfogja hozni majd, hogy sokat ártott. A magyarországi protestánsok ugyanis, a mint az elemi iskolák rendezésével készen voltak, főleg a nagyobb népességű prot. egyházak, azon elvből indulva ki, hogy a szép ész nem csak a nagy házakban, palotákban, hanem az alacsony kunyhókban is születhetik, mivel az volt az általános gyakorlat, hogy kivált eleinte, a saját kerületekben levő főiskolákból hívtak ki két, s három esztendőre tanítót, rektort, ezek közül a hivatottabbak, a helybeli lelkészek, s más honorátiorok gyermekeit latin, s német nyelvre is tanították, később kedvet kaptak ehhez a közrendü szülék is, majd a gyermekek szaporodván a rektor mellé, a nyelvek tanítása czéljából az egyházak eleinte még egy tanítót — correktort — alkalmaztak és pedig
