Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
202 ellenkezőleg annyira megijjedt attól, hogy a császárnak adott segítő seregeit, azonnal vissza parancsolta. Igen, mert a pápa észrevéve, hogy a császár róm. kath. és protestánsok közt lakván, kik közzül az elsők a valláson semmi változtatást nem akarnak tenni, az utolsók pedig általános változást nem kívánnak, a császár pedig alattomban azon dolgozott, hogy min- denik félnek elég tétessék, a függőben lévő vallásos kérdések pedig kiegyenlittessenek. Ez oknál fogva, nem szűnt meg sürgetni VII. Kelemen és III. Pál pápákat, hogy zsinatot hirdessenek. Az első elütötte, vétette a dolgot, a másik pedig a hallgatást tovább nem vihetvén, végre Trientbe össze hívta a zsi' natot, hol midőn nem az ő tetszése szerint folytak volna a dolgok egy felöl, más felől pedig meghallván, hogy a protestánsok megverettek, magát kárhoztatva, bosszankodott, hogy miért egyezett a császár rábeszélésébe, ki most már, minden esetre többet fog kívánni, és sokkal állhatatosabb leend követeléseiben. Ezen gondolatától megijedve, olyan hirt terjesztetett el, mintha Trientbe ragályos betegség mutogatná magát, és ezen szin alatt Bolognába tette által a gyűlést, mely már ott tőle függvén, úgy hitte, hogy ezen városban és vidéken tetszése szerint folytathatja dolgait. A császár ezen megbosszankodván, mint valamely pápa, három tudós által, az úgynevezett Interim-et készítette, a róm. kath. és protestánsok összeegyeztetése végett. Ebben meg volt engedve, hogy a Sz. vacsora két szin alatt szolgáltattassék ki, hogy a papok is megházasodhatnak, de külömben a róm. kath. részére készittetett. Ezen I n t e r i n elfogadása, és aláírására, a császár, és párthívei, mint egy erővel akarták kényszeríteni a városokat, és tudósokat. így már II. Joakhim választó fejedelem Bucer Mártont is 1548-ban Ausgburgba hívta ennek aláírására, éppen akkor, midőn a Strasburgiakat is annak elfogadására kény- szeritették. De ezt ő nem cselekedte, kit az ottani theologusok is követve, ellenszegültek. Bucer ezért üldözőbe vétetvén, a kanterburi érsek Krammer Tamás hívására, Jagiussal együtt elment Angliába 154g, és mindketten ott tanítottak. Meghalt Bucer i55i-ben tiszteséggel el is temettetett, 1554-ben pedig Mária királyné felásatta, és megégettette. Erzsébet királyné azonban Bucert kanonizálta. Épen igy történt a dolog Jágius Pállal is.*) *) Vita germanorum theologorum.
