Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
547 maradékaink is nemzetségről nemzetségre azon énekeket, mik* nek zengedezése mellett áldott emlékezetű apáink sz. egyházunkat oltalmazták. Jól irá nagy emlékű elhunyt jelesünk Révész Imre nekem e szavakat: (Kelt Debreczen 1880. november 28.( „Ének dallamaink kérdése, sok tekintetben a.refomá- czió és protestántizmus becsület kérdése.“ Hogy ez megtörténhessék : , 2. elodázhatlan következetesség, miszerint a ft. és nmélt. Konvent rendelkezzék, hogy az egyházkerületekben található zene-értő bizottsági tagok egybehivassanak, nemcsak az említett czélból, hanem azért is, hogy ők, mint szakértők válogassák s jelöljék ki az uj énekeskönyvbe beveendő összes dallamokat, mert a kolozsvári jk. a „k i h a g y a 11 a k“ közé tett több oly dallamot is, mind a Zsoltárok, mind a hymnusok közül, melyeknek eltemetése valóságos nemzeti,és vallási veszteség lenne, hogy többeket ne említsek, ki hagyta a Zsoltárok közül a 80 ik dallamát, mely pedig egyik gyöngye Goudimél dallamainak, — s éneklő népünk egyik legkedveltebb Zsoltára; — kihagyta a 43-ik hymnust, mely Batizi András szerzeménye, s mind szövegileg, mind dallamilag, példányképe a magyar hymnusoknak, miknek megőrzése nemzeti és vallásos kötelesség 1 Azonban, az egybehívandó zenészeknek, nemcsak a kiválogatás s megállapítás lenne kötelességük, de még az is,- hogy minden egyes dallamot, a dallamban foglaltató zenei rythmus szerint ütemezzenek, s igy adják a poéták kezére, hogy ekké- pen a poéták egyöntetüleg munkálkodhassanak. Az eddigi munkálkodásban ép e hiány miatt nem lehetett egyöntetűség! A poéták írtak szöveget, a nélkül, hogy a dallam rytli- musa s beosztásával ismerősek lettek volna, — különösen a Sz. Molnár Albert-féle zsoltárokban rejlő kitűnő magyar vers alakzatokra nem vigyáztak, s a nagy művész által megteremtett rythmust és prozodiát sokszor épen ellenkezőleg alkalmazták, mint az illető zsoltár azt megadja, hogy itt is többet ne említsek, elég legyen a 42-ik Zsoltárt felhoznom, melyet többen átírtak, még pedig úgy, hogy e classicus Zsoltárban kő- kövön nem maradt, metticájára vonatkozólag pedig Írták mindnyájan Coriarnbusba, holott csupán a két utolsó sora coriambi- cus, a többi mind dactylicus. így egészen ellenkezőleg lévén a dallamban s a Sz. Molnár Albert által Írott gyönyörű alakzatban feltalálható v 9 O ÜA
