Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

nak idők, vannak feladatok nagy ünnepélyes órák a népek- életében, midőn minden birtokoshoz szól az intés: „itt az idő, áldozni kell: áldozni népedért, a jelenért, a jövőért; megakarod é ezeket menteni? Készülj! Nagylelkűnek kell lenned, s mit sem nézned vagyonodra. Ha valóban szükséges lenne az a világ üdvére, hogy a gazdagok lemondjanak vagyonukról, hogy minden személy vagyon megszűnjék, ha ez világosan elösmert szükségesség volna, akkor keresztyéneknek áldozatkész szívvel kellene abba benyugodnunk.

A szocziáldemokraták bírálata szembe állítja a vagyonnal, az egé-sz munkás világot, s utóbbit a szegények zászlaja alá sorozza be. Már elmondottam, hogy ez nem helyes. Itt van egy munkás, ki hetenként 6 tallért keres, nem sok ; épen csak hogy megmenthet általa egy családot, de bizonyára nagy különbséget tesz itt az, hogy vájjon a feleség derék háziasszony-é vagy nem, vájjon egy avvagy négy gyermeke ; van-e vájjon a gyermekek takarékosan neveltetnek-e vagy nem. Ha a hetenként 6 tallért kéreső munkás még nőtelen, nem egészen más-é a sorsa, s nincs-e számára megadva a lehetőség, hogy a mig egyik munkás csak 5, a másik io tallért is megkeres, ugyan azon városban, vagy épen egy ugyanazon gyárnál. Hozhatja-e ezeket egy kalap alá bármiféle törvény ?

Ha korunkban a szocziális megoldására komolyan törek- szünk, nem szabad daczosan szembeállanunk egymással, hanem megkísérteni mindkét részről a közeledést, közösen megállapítani a feladatokat, a melyek megoldandók. Alkothatunk nagyon jó nagyon üdvös törvényeket, de utoljára is mindig számítanunk kell az emberi szív jóakaratára, e nélkül, minden szándék minden tett: hijábavaló. A gazdagra várnak természetesen az első és nagyobb kötelezettségek, hogy az áldozat és önmegtagadás példájával a nép előtt járjon. Kimúlt az idő midőn gazdagok és műveltek büntetlenül mondhatták: mi élvezünk, fényt űzünk, te munkás koplalhatsz, ott van számodra a vallás, szükséges az neked, a miveitek ellehetnek nélküle. Túl vagyunk ezen már. Most ez a parancsoló szó: vagy — vagy! Vagy elkezdenek a müveitek is komolyan foglalkozni a hittel, vagy — ha nem, — a nép is eldobja a vallást, mely konczként do- batik eléje. Vagy minden osztály meghozza áldozatát a szocziális kérdésért, vagy e kérdés nem lesz megoldva.

Fejtegetsük csak kissé a gazdagokhoz intézett követelést! Hullottam egyszer, hogy minél nagyobb fényt űz a gaz-