Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
564 november hó 12-én ült össze Monlaubánban, Párizsban az első leány-gymnázium f. évi október 22-én nyittatott meg Ferr y minisztár jelenlétében. — Olaszország. Rómában f. évi november 11 -én szenteltetett fel ünnepélyesen az újonnan épült v a 1 d e n s templom. — Németország. Luther születésének négyszázados ünnepélyére minden egyházban a legbuzgóbb estélyekkel ünnepeltetett meg. A legutolsó örömünnepély Eislébenben, Luther szülő- és.halálozási városában volt, egyike a legfényesebbeknek. Központját képezte Luther érez emlékszobrának leleplezése a főtér felsőrészén. E .szobrot Szemering készítette. Balkezében a Bibliát tartja szivéhez szorítva, jobbjával pedig mint protestáns, az egyházból kirekesztő pápai bullát összemarczangolva. Sok kitűnőség, miniszter, képviselők, tartományi hatóságok, a hallei egyetem elöljárósága, s számos közeli s távoli mindenféle rendű és rangú nép vett részt az ünne- pélypn Lord S c h a f t e s b u r y Londonból üdvözlő táviratot küldött, annak tanúbizonyságául, hogy az evangyéliomi Ángol- ország a Luther iránti hálás tiszteletben a némethoniakkal egyesül. Az ünnepélyes istenitisztelet az Andrástemplomban tartatott, melynek szószékéről Luther, halála előtt még kevéssel prédikált; az ünnepély kitűnő zenei előadásokkal volt összekötve. Az előestvén beszélt Schultze generalsuperintendens szellemdúsan és lelkesitőleg Jerémiás 29, 10—14. versei fölött, párhuzamot vont azon intések és Ígéretek közt, melyeket a próféta a maga népének adott. Az összegyűlt nagy tömeg előtt Erőmmel udvari lelkész prédikált Zakariás környezetének ezen kérdése félett: „Vájjon kicsoda lészen e gyermek?“ (Luk. 1. 66) és a felelet fölött: „Te pedig kis gyermek a ma- gasságos Isten prófétájának hivattatok“ (Luk. 1, 76.) Luther, mint egy második János, korának prófétája volt és müve a német nép kebelében uj élet kiindulási pontja lett minden irányban, úgy, hogy minden nagy a mi előtte előállott, ő reá vihető vissza, az volt épen az, a mit ő a maga értelmes módjával lelkesittetve és lelkesülve végrehajtott. Az emlékszobor leleplezésénél szónokoltak : a városi volt polgármester Mártius, Kőgel, udvari főlelkész, D i e st elnök, ki az emlékszobrot a városnak átadta, azután a mostani polgármester: Funk. A német Tedeum zárta be a leleplezési ünnepélyt. * — Olaszország. Marinó Sanoto naplói. Egy előkelő
