Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

438

mellettünk mind végig híven megmaradt nemes és szent egyházak, azt leginkább igénylő tanulóink szükségeinek fedezésére, uz ünnepi legatiók által járultak: E zek a következők: Sziget, Nagy- Szöllős, Técső, Huszt, Yisk, A.-Megyes, T.-Ujhely, Mátyfalva, Udvari, Gyula, Tamásváralja, Apa, Kis- és Nagy-Lónya, Bene, Csetfalva, Oroszi, a melyek összesen 1033 forintot adakoztak a -kebloikben szent szolgálatok teljesítése végett megjelent ifjaknak, s mely segedelemben 11 felsőbb és 7 alsóbb, összesen 18 tanuló részesült. E segélyforrás ez év múltával immár megszűnik. Egyházi törvényhozásunk jónak látta az e nemű szolgálatok teljesítését s igy a segélyezést is kizárólag a papnövendékek számára korlátozni és tartani fenn. Mutat-e a gondviselés vagy az emberi kegyelet utat és módot, hogy e ránk, ifjúnkra, nézve bizonynyal érzékeny fogyatkozás kipótoltatást nyerjen: nem tudom; de ez utolsó pillanatában az eddig fennállott szent kapcsolatnak, mély hálával eltelve gondolok vissza azokra a hitbuzgó ősökre, a kik ez intézménynek harmadfél századdal ezelőtt létet adtak; mély hálával azokra az utódokra, a kik tapasztalván ez intézménynek úgy anyagi mint szellemi hatályát, belső gyarapodásunkra fentartották azt s ez utón segítették pályájok kezdetétől fogva az anyaszentegyház szegényeit, hogy lehessenek belőlük oszlopok, oszlopai szent vallásunknak. Mi is mutathatunk fel férfiakat, a kiket a kegyes lelkek ily fillérei szültek derék emberekké. Azonban én nem csüggedek. Az Isten akkor van legközelebb, mikor azt gondoljuk, hogy legtávolabb van. 0 tartott, fenn eddig. Ezután sem’ hagy el. Deus providebit, s fog nekünk a keserűből is édeset hozni ki. S én hiszem is, hogy úgy lészen.

Az év folyama alatt kifejtett szorgalom, tanúsított jó maga-viselet s jelesség kitüntetéséről is gondoskodtak jóltevőink nem azért, hogy ez legyen a jutalmok, mert legszebb jutalom az öntudat s arra való gondolás, hogy hiven megfeleltünk kötelességünknek, a melyet hivatásunk élénkbe tűzött. De emberi természetünkben van, hogy, valamint a rosszulás hat bárkire is: annyival inkább ez ifjú lélekre. Várady Lajos jó emlékű pénztáruokunk özvegye ez évben is megjelent ez adakozók sorában férje nevére ajánlott alapítványával; meg Szilágyi Istvánná, hogy segítsék fokozni ez elismerésükkel a fiatal szivek örömét. Nem maradtak el Horváth Menyhért és Kubek Elek kir. járásbiró urak szokott ajánlataikkal; úgy nem Várady Gábor, Szilágyi István, Kaufman Abrakára és Smilovits Lipót urak, a kik könyvadoiná-