Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
24 meghátorithatnák a jóllét érdekében nem tűröm, és biztosítom a jó rendet, hogy semmi idegen hatalmat, fejedelmet, személyt, főpapot, egyházi és templomi dologban és ügyekben, ezen királyságban el nem tűrök, és el nem ismerek, Isten engem úgy segéljen! Erre a fejedelem, nagy tapsolás közben, a következő beszédet tartotta a vendégség termében : Mylordok és nemesek !! Az önöktől most hallott nyilatkozat, kedves jelzáloga az irányom táplált őszinte bizalomnak, mihez képest azt nekünk tapasztalni igen jól esett, és ezen felajánlást, mind ketten köszönettel fogadjuk. És a miképen a mi átjövetelünkben nem volt más egyébb czélunk, mint önök vallásának, törvényeik és szabadságuknak megvédése: ugyan azok híven megőrzését, ezutánra is szent kötelességemnek tartom, és ismerem, hogy a boldogság és boldogulás ezen nemzet dicsőségére, tehetségünk szerint kiterjesztessék! Mind a felső, mind pedig az alsó ház erre tartozó kötelességet, és hűségét letéve, kézcsókolásra bocsáttatott, minek folytán kezdődtek a nagyszerű örömnyilvánulások, hét herold, a koronát botra tűzve vállaikon tartották, sip, dob, trombiták harsány riadozásaik mellett, a kiáltványt mind a három királyságban és az ide tartozó tartományokban, valamiiá a bankett házban és a templomokban is, hol a Lord major, a Cherifek és az Aldermannok, kik Londonban ily szertartásoknál jelenszoktak lenni hirdették és közönségessé tették, beláthatatlan nép tenger özönében, melyhez hasonlót egy királylyal sem tett az angol nemzet. Proclamátio. Miután minket ezen királyságban a mindenható Isten kegyelméből, és különös irgalmából a papság igája alól felmentett ő fensége Oriániai Vilmos fejedelem nagyhatású közreműködése megbecsülhetetlen boldogságunkra, és szerencsénkre : az Istent dicsőítve és magasztalva hálákat adunk csodálatos gondviselésért, elismervén a fejedelem ő magasságának kitűnő jeles erényeit, nemes buzgalmát, melyekkel protestáns vallásunkat oltalmazva, megvédte, és ennek szentségének Istentől segittetve áldást hozott. És midőn mi Lordok és a nagy közönség, kik jelen valánk a Wcstmünsterben, ezen nyilatkozatunkat innepélyesen tesszük 'említett herczeg, és herczegnő lábaihoz, kérve őket, hogy mind két részről fogadják el a ko-
