Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

mal a parlamentet össze híva, általa akarja megerősittetni; biz­tositatni, a fenyegetett protestáns vallás szabadságát, mely a szabad angol polgároknak, s érdekeiknek élet feltétele, a nél­kül azonban hogy az által a-rom. kath. vallás nyomást szen­vedne, annál inkább pedig, hogy üldöztetésnek lenne kitéve. Ezen remek szövegű kiáltvány, már jó előre egyengette út­ját Vilmosnak az angol királyi koronára. Az országnak minden rendű és rangú lakossá, örege, ap­raja, — mert a király pártiak elnémultak — hurrah-val felelt a kiáltványra, felajánlván gazdaga szegénye szolgálatját Vil­mosnak, különösen pedig a zaklatott protestáns vallás ügyében, melyért utolsó fillérüket is késznek nyilatkoztatták ki az Isten oltárára feláldozni. A fejedelem ezután minden tiszt és matróz­hoz, kik jelenleg az angol flottánál valának szolgálatban, és minden katonához, kik az angol hadseregnél szolgáltak, szinte felszólitást bocsátott, figyelmeztetve őket fontos kötelességeik teljesítésére, felhiva zászlója alá sorakozásra, mert — úgymond — egy nagy nemzet megmentése forog kérdésben. Ezek folytán az egyesült államok hajóikkal, katonáikkal, a fejedelem körül csoportosulva, következő kiáltványt bocsá­tották ki: Jól meg fontolt dolgunkat komoly figyelembe véve, elhatároz­tuk, tudtára adjuk a müveit világnak, miért fogtunk mi fegyvert nagy lelkű fejedelmünk mellett saját magunk viszonyait tekintve, melyek mellett fellépni erkölcsi szent kötelességünk. Az angol nem- zet már rég óta panaszkodik, hogy jelenlegi királya, minden isteni és emberi jogokat taposva, a franczia királylyal szövetkezve, a pro­testáns vallás kiirtására, az angoi alkotmányt alapszervezetében megtámadva, romok alá szándékozik temetni, mely ami felbomlá­sunkat is maga utánvonná! helyébe akarván állítani a rom. kath. vallást, minden szervezetével. A király, ámbár tapasztalta a n ;m '.ét­nek elbutulását, hallotta annak tiltakozását, mindazonáltal se egyi­ket, semásikat figyelembe nem véve, absolut hatalommal saját tet­szése szerint akar uralkodni, a nemzetet fenyegető veszedelmet furfangos, és ármányos, huzavonásával naponként sokasitva. Ily visszaélés felköltötte bennünk az elkeseredést, és a méltó ellen­szenvet. Az országon keresztül húzódván a király által készí­tett rendetlenségeknek veres fonala, ezek orvoslására, és a jó rend helyreállítására, mi és az anyaország főrangú mágnásai egyetértve felkértük orániai Vilmos főherozeget és a főherczeg- nőt, hog'v sérelmeink orvoslása végett, lelkiismereti dolgaink 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom